Tökéletes műember vált belőlem, ugyanazokat az ostoba, értelmetlen dolgokat mondtam, amiket az emberek egész nap ismételgetnek.
Dexter
111 idézet
amerikai televíziós sorozat (2006 - 2013)
főszereplők: Michael C. Hall, Jennifer Carpenter
Senki, aki ennyire ostoba, nem érdemel meg még egy napi oxigént abból, amelyre valamikor még nekem is szükségem lehet.
Mindnyájunk életében időről időre elkövetkezik egy olyan pillanat, amelynek semmi értelme.
Természetesen nem morzsolok el rejtett könnycseppeket a pelenkák vagy kiesett tejfogak gondolatára, mivel az ilyesminek előfeltétele lenne, hogy képes legyek érzelmekre, én pedig egész jól megvagyok e mutáció nélkül is.
Én soha nem veszítettem el a csodálatomat az emberi lények végtelen találékonysága iránt, ha a felebarátaikon ejtett halálos sebekről volt szó.
Rengeteg tanácsot hallottam és olvastam arról, hogy mitől működik egy házasság, de az enyémnek pillanatnyilag leginkább egy tolmácsra lett volna szüksége.
De most tényleg: aki az újságot sem bírja időben kihozni, hogy várhatja el tőlem, hogy uralkodjak magamon, és ne öljek embereket?
Az vagyok, aki vagyok, és ugye, milyen csodálatos ez az este egy gyerekgyilkos feldarabolásához?
Mindig is akut mentális defektusnak tartottam, hogy egyesek úgy gondolják, teljesen biztonságos nagy sebességgel vezetni az autót, miközben telefonálnak.
Szülőként mindig áldozatokat kell hozni. Főleg egy tinédzser apjaként. Nem teheted azt, amit akarsz, úgy, ahogy akarod. De ezeket a kis áldozatokat meghozhatjuk a gyerekeink érdekében. Végül is, ha erre nem vagyunk képesek, nem érdemeljük meg, hogy szülők legyünk.
Az emberek mindig rituálékon keresztül birkóztak meg a halállal. Az enyém egy kicsit egyedi.
„Beszélnünk kell.” Ezt sosem akarod hallani az orvosodtól vagy a barátnődtől.
Van, ami véletlenül esik meg, a többi döntés kérdése.
– A pszichopaták nélkül az emberiség már nem létezne.
– Az emberiség egy része meg miattuk nem létezik.
– Némi üröm az örömben.
Válságban mutatkozik meg legjobban az igazi énünk.
Mi hozzuk a magunk szabályait. Ezek határozzák meg, hogy mik vagyunk. Így a szabályok elvesztésével, önmagunkat is elveszítjük, és ismeretlen lényekké leszünk.
Ha átugrasz a kerítésen nézz szembe azzal, ami odaát vár.
Néha elég egy pillanat, hogy felvillanjon a valódi énünk.