A karácsony a várakozások ideje. Ha jó vagy, egy dagadt muki pirosban ajándékokat szór el a házadban. De a Mikulás nem létezik. Az év legszentebb napján egy hazugságot dicsőítünk.
Az otthon az a hely, ahová menekülünk, vagy ahonnan menekülünk. Olyan helyet keresünk, ahol feltétel nélkül fogadnak el. Amit végre otthonnak érezhetünk. Mert csak ott lehetünk azzá, akik vagyunk.
Az emberi természet része, hogy vannak apró titkaink. Mindenkinek. És van, akinek az egész élete titok. Hazugság. És ha lelepleződik, minden összeomlik, amije van.
A sötét utas olyan régi társ, hogy el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Mintha valaki kacska lábbal nő fel, vagy dadog, vagy kancsal. Egyszerűen hozzátartozik az önmagamról alkotott képhez.
A legtöbb ember hisz a szabad akaratban, hogy magunk választjuk az utunkat. Néha világos, merre kell menni, máskor meg…nem annyira. Minden sarok, kanyar próbára teszi az irányérzékünket, de amikor elágazáshoz érve döntést hozunk, akkor derül ki igazán, milyenek vagyunk.
Szeretnénk, ha az életnek lenne valami értelme. Minél idősebbek vagyunk, annál jobban vágyunk rá. És egyre nehezebb meglelni. És van, aki rossz helyen keresi. De ha az életnek nincs értelme…Mit hagyunk hátra azoknak, akik fontosak nekünk?