Mindegy, mekkorák a gyerekeim, az anyai féltés, óvás, aggódás halálomig társam lesz.
Engem is érnek kudarcok, csalódások, veszteségek, de megtanultam, hogy mielőtt baj lenne belőle, felismerjem és feldolgozzam őket.
Talán már kevesen emlékeznek rá, de voltam én az amerikai feldolgozású Bűn és bűnhődésben Patrick Dempsey partnere is egy jelenetben! Aztán a vászon valahogy mégsem talált rám. Igaz, sokat nem keseregtem miatta, hiszen mindent nem kaphatunk meg az élettől. Aztán ki tudja? Lehet, néhány év múlva eljátszhatom még egy nemzetközi koprodukcióban E. T. öreganyját!
Nem állítom, hogy 60 évesen mindent tudok, mindenre van válaszom, és úgy érzem, még mindig messze állok attól, hogy kiforrott egyéniség legyek. Igaz, 40 évesen még csecsemőnek éreztem magam! Ahhoz képest sokat fejlődtem.
Rájöttem, az energiák akkor mozdulnak meg körülöttünk jó értelemben, ha nem tobzódunk a bánatunkban, hanem teszünk azért, hogy az életünk változzon, ha kinyitjuk a lelkünket a változásra.
Akárhány évesek vagyunk, nem szabad lemondanunk magunkról. Ha még két évünk van, azt, ha pedig huszonkettő, akkor azt éljük le boldogan.
Tény, hogy ennek az életszakasznak is megvan a maga szépsége, szóval senkinek nem javaslom, hogy elássa magát, csak mert 50-60 évesen maradt egyedül.
Minden nőt arra biztatok, hogy soha ne adja fel az önálló egzisztenciáját, és csak annyit engedjen meg magának, amennyit szükség esetén egymaga is fenn tud tartani.