Szűz Máriám, ha van Isten, miért teremtett ennyi böszmét?
Bödőcs Tibor
70 idézet
1982. december 11. -
Karinthy-gyűrűs magyar humorista, író
Ha olyan az első sör, mint amikor felbuksz a vízből, és levegőt veszel, akkor meg kéne szólalnia a vészcsengőnek.
Ülök a meggyfa alatt, és a szalonnáról gondolkodom. Vagy a szalonna gondolkodik rólam. Vagy én vagyok a meggyfa.
Aztán jött az impresszionizmus. Az tudod, hogyan született meg? A Renoir azt mondta, hogy egyik nap egyiküknek nem volt több feketéje. Hát így.
Mert mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Hát itt majd megismered az emberiséget, mert, tudod, a kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.
De jólesik ez a fröccs, az anyám hétszentségit, honnan való ez a bor? Üt, mint a toronyóra!
A NER nyelve is elég debil, de még dolgozniuk kell, hogy annyira kretén legyen, mint az érett szocializmus hivatalos nyelve. Mondjuk, jól haladnak.
Szóval nem születtünk a legjobb helyre, ez igaz, de a legrosszabbra se. Ez a Hungary olyan felső középszar, világviszonylatban, úgy kábé.
Vannak párok, akik olyanok, mintha részegen rendelték volna egymást a neten.
Tudom én, hogy jó lenne valamiben hinni, mert olyan ez a világ, mintha valaki szívességből csinálta volna bontott égből meg maradék tengerből egy szebb bolygó ledózerolása után, hat nap alatt, és csak a szigszalag, a bálamadzag, a gumipók meg az irigység tartja össze az életünket, kell a kapaszkodó, de ma már mindenben hisznek egyszerre, ahogy a Taflinás Géza bácsi mondta, ami mindenre jó, nem jó az semmire, mert aki mindenben hisz, nem hisz az semmiben, vagy valami ilyesmi.
A közönség vágyik a végső igazságra, a végső igazság nem vágyik közönségre.
Mit kezdjünk egy országgal, ahol a Panaszkodás államvallás, a Rinyálás tömegsport és a Depresszió rulez?
Nem értette a családom, miért akarok én festő lenni. Hiszen már van fényképezőgép, mondták. Ennyit értettek belőle.