Napokon át rosszkedvű volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit.
Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyű tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is.
Bármit mondjanak is a cinikus emberek, a boldogság belső ügy, egy teljesen szellemi, lelki állapot, mely független minden vagyontól, birtoktól, világi kincstől.
A jóhiszemű ember nem kárhozik el, még akkor sem, ha buddhista vagy mohamedán, vagy taoista, vagy akár a legfeketébb kannibál, akinek nem egy felfalt misszionárius van a rovásán… Aki a maga szellemi látóköre szerint őszinte, az üdvözül. Éppen ebben áll a magasztos isteni könyörület.
Krisztus Urunkat szörnyűséges szabadgondolkodónak tartották a kortársai… ezért üldözték halálra.
Isten nem a hitünk, hanem a cselekedeteink szerint ítél meg bennünket.
Az iszapos tócsa is csodákat művel, ha Isten arca tükröződik benne.
Felesleges a siránkozás egyetlen szál virágért, mikor a mennyei virágok tömege nyílik a szemünk láttára.
Nevetéssel sajnos nem lehet megváltani a világot.
A kudarc csak akkor csapás, ha az ember beletörődik.
A karácsonyt bizonyára még a hitetlenek is a legszebb ünnepnek tartják, mert az anyaság ünnepe.
Az eredményes munkának első feltétele a testi egészség.
Egy gramm elővigyázat többet ér, mint egy mázsa gyógyszer.
A világ egyetlen lélegző test, de sejtek billiói alkotják és minden sejt egy-egy emberi szív.
Nem lehet elfojtani a természetes ösztönöket. Aki megpróbálja, pórul jár, a természet ellene fordul és keresztülgázol rajta. Fiúk, lányok együttes szórakozása, ilyen a tánc is, a legtermészetesebb dolog a világon. Az ismerkedés, az udvarlás nem más, mint a házasság előjátéka. Nem lehet mocskos takaró alá rejteni a nemiséget, mint valami rothadó hullát. Semmi sem olyan ártalmas, mint éppen a titkolózás, mert ez eredményezi az alattomos összesúgást, a vigyorgó rosszaságot. A nemi ösztönt nevelnünk kell és helyes útra terelni, ahelyett, hogy eltapossuk, mint valami mérges kígyót. Aki mégis ezt cselekszi, bemocskol valamit, ami tiszta volt és nemes a maga ősi eredetiségében.
Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is.
A hit annyira velünk született lelki tulajdon, hogy Isten aligha fogadhatja el kizárólagos értékmérőnek.
Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó – talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk.