Mennél több feszültséget, megkötöttséget és leigázottságot teremt a lelkekben korunk pillanatnyi érdeke, annál sürgetőbbé válik az igény, hogy a megkötött lelket fölszabadítsa, és a politikailag megosztott világot az igazság és szépség zászlaja alatt újraegyesítse egy általános érdek, amely a tisztán emberi, a kor minden befolyásától mentes valósághoz fűződik.
Az van, hogy csalónak kell lenned, hogy boldogulj egy csaló világban.
Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.
A világnak olyan emberekre van szüksége, akik intenzíven tevékenyek, de nem élnek át egy pillanatnyi szorongást, haragot, és frusztrációt sem. Arra törekszem, hogy ezt létrehozzam.
A világ gonosz és durva. Azt hisszük, civilizáltak vagyunk. Valójában azonban a világ kegyetlen, az emberek könyörtelenek. Szemtől szembe kedvesen viselkednek, de az álca mögött le akarnak mészárolni.
Figyelem, hogy mit csinálnak a nyugati zenekarok. Állandóan „save the world” megy, miközben éppen a világ szétverése folyik, mindenki meg akarja menteni a világot. Hát én legalább nem.
Hirdessétek az Igazságot, mintha milliónyi hangotok lenne. A csend az, ami megöli a világot.
Csak azok tudják megváltoztatni a világot, akik kicsit mások, a normálisok viszont semmire sem képesek.
Be kell ismernem, hogy nagyon tetszik a való világ. A való világ fantasztikus. Szeretnék sokáig itt maradni. Ha lehet, örökre.
Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk az elképzeléseinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett.
A világban a véletlen uralkodik és éppen ezért van benne rend és törvény, ami a véletlenek tömegéből a valószínűségeknek megfelelően bontakozik ki.
Ebben a bűnbe esett világban normálisnak lenni és jól lenni, nem egy és ugyanaz.
Minden valóban maradandó dolog, amit ebben a világban keresünk – az igazi boldogság, az öröm, a béke, a fény, a tér –, bennünk lakozik.
Alvás közben nem voltál tudatában a világnak, és a világban jelenlévő szenvedésnek. Csak akkor tudsz róla ha ébren vagy. Maradj továbbra is abban az állapotban, amelyben nem voltál
tudatában a világnak, és a világ szenvedése nem befolyásolt téged.
Az embernek legalább születése napján gyászolnia kellene amiatt, hogy belépett e világba.
Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled.
Ha meg akarjuk javítani a világot, nézzünk végig önmagunkon, és változzunk meg. Kezdjük azzal az emberrel, aki a tükörből néz vissza ránk. Kezdjük saját magunkon.
