Ember, ne emeld magadat az állatok fölé! Ők bűntelenek. Te azonban magasztosságoddal bemocskolod a Földet és romlottságod nyomait hagyod magad mögött.
Az állatok vélt jogtalansága, az az őrület, mely szerint az ellenük elkövetett cselekedeteink morális jelentőség nélküliek, a nyugat egyenesen felháborító durvasága és barbarizmusa. Majd ha az az egyszerű és minden kétség felett álló igazság, miszerint az állatok lényegében teljesen ugyanazok, mint mi, eljut a néphez, csak akkor nem lesznek többé az állatok jognélküli lények. Itt az ideje, hogy a bennünk, és az állatokban egyaránt létező örök lény, mint olyan felismertté váljon, és védve és tisztelve legyen.
Aki a köznapi életen túlra akar jutni, az kerüli a véres táplálékot, és nem a halált választja értékmesteréül.
Ha az ember komolyan és őszintén keresi az erkölcsös utat, úgy az első, melytől el kell fordulnia, a húsétel. Hiszen eltekintve a szenvedélyek nyugtalanságától, melyet ez a táplálék okoz, a húsevés egyszerűen erkölcstelen, mert az erkölcsi érzékkel ellentétes tettet, a gyilkolást követeli.
Az emberi faj fejlődésében nagy haladás lesz, ha gyümölcsevőkké válunk, és a húsevők eltűnnek a Föld színéről. Attól a pillanattól kezdve, ha a véres húslakomákat és a hábórúkat legyőztük, minden lehetséges lesz a bolygónkon.
Egyik bizonyítéka annak, hogy a húskoszt az ember számára nem természetes, abban rejlik, hogy a gyerekek az ilyen ételek iránt ellenszenvet tanúsítanak, és a növényi élelmiszereket, mint sütemény, gyümölcs, vagy tejes ételek és hasonlók, részesítik előnyben. Nagyon fontos, hogy ezt az eredeti és természetes ízérzékelést ne rontsuk el, és ne tegyük a gyerekeket húsevőkké. Mert bárhogy is magyarázzák a tényt, egyvalami bizonyos, hogy az erős húsevők általánosságban kegyetlenebbek és vadabbak, mint más emberek.
Képesek vagytok feltenni a kérdést, hogy Pitagorasz vajon mi okból tartotta távol magát a húsevéstől? Én a magam részéről azt kérdezem, milyen körülmények között és milyen szellemi állapotban vette rá magát az ember először arra, hogy szájával vért érintsen, ajkaihoz vezesse egy dög húsát és asztalát halott, oszló testekkel díszítse, és mely állapot aztán megengedte neki, hogy azokat a darabokat, melyek röviddel azelőtt még ordítottak és üvöltöttek, mozogtak és éltek, ételnek nevezze. (…) És a hús miatt raboljuk el tőlük a napot, a fényt és élethosszukat, melyek születésüktől fogva megilletik őket.
Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket, úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.
Így, hogy tudom az igazságot, felháborítónak tartom, honnan származik az ételünk. Ha egyszer meglátod, többé már nincs visszaút.










