A változás gyakran apró változtatások révén köszönt be az életünkbe; mindegyik hatással van a másikra.

Egy nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. 24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk, hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából, és egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.

A változás folyójának átlépéséhez el kell hagynunk régi, jól ismert, kiszámítható énünket – amely a megszokott gondolatokhoz, döntésekhez, viselkedéshez és érzésekhez kapcsolódik – , és be kell lépnünk az ismeretlenbe, avagy ürességbe. A régi és az új énünk közötti szakadék nem más, mint a régi énünk biológiai halála. Ha a régi énünknek meg kell halnia, akkor új ént kell létrehoznunk új gondolatokkal, új döntésekkel, új viselkedéssel és új érzelmekkel. A folyóba történő belépés azt jelenti, hogy elkezdünk közeledni az új, megjósolhatatlan, szokatlan énünk felé. Az új énünket egyedül az ismeretlenben tudjuk megteremteni – a jól ismertből semmi újat nem tudunk teremteni.