Mit kívánhatnék mást a te dicsőséges hajlott korodnak, minthogy állandó egészséget, erőt adjon neked a mindenható. Ha ez megvan, akkor lelki élményeid teljesek lesznek.
Szívem mélyéből a legtisztább, legszentebb boldogságot kívánom osztályrészedül. Legyen örök tavasz életed, – viola és rózsa között éld át az életet!
Ma csak élvezd az életet,
örülj, aminek csak lehet!
Dallal köszöntelek téged,
pohár csendül, Isten éltet!
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Belőled csak egy van a világon. Nem csak az év vagy a nap, de az óra és a perc is fontos, amikor születtél.
A születésnap tökéletes alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akiket szeretünk, akik befolyásolták az életünket, akik vízválasztóként tereltek minket, azaz akik miatt azokká lettünk, akik vagyunk. Éppen ideális az idő arra, hogy hálát mondjunk azért, hogy itt lehetünk, hogy évről évre ünnepelhetünk, mert ez azt jelenti, hogy élünk. Kell ennél nagyobb csoda? S talán nincs is megfelelőbb nap arra, hogy őszintén, szívből megáldjuk mindazokat, akik bármilyen értelemben életünk részévé váltak.
Mindenki születik egy napon és punktum. A születésnap nem örömünnep, hanem gyásznap, mert minden születésnap a halál előhírnöke.
Ha valaki 70 éves, akkor már nem szívesen emlékszik éveire. A születésnapjaimat nem tudom elkerülni, de legalább elkerülhetem azokat az embereket, akik az évek múlására emlékeztetnek.
Ez a te napod. Mindenki téged ünnepel, rokon, barátok, ismerősök köszöntenek, szorongatják a kezed, puszihegyekkel borítanak be, virághalmokkal árasztanak el. És jön a holnap. Kézfogások, puszihegyek, virághalmok nélkül. Én nem csak a mai napra kívánok sok boldogságot. Hanem az összesre.
A születésnap nem az én érdemem, ezért nem kell engem ünnepelni.
Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották.
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.
Sok születésnapi ajándékot még ki sem nyitottál, sok kézzel készített meglepetést, amit Istentől kaptál.
Rendszerint ajándékokkal, tortával, üdvözlőlapokkal és vidám partikkal ünnepeljük a születésnapokat, holott valójában miről is emlékezünk meg? Az ünnepléssel talán éppen a feltartóztathatatlanul múló idő szomorú mementóját próbáljuk meg elűzni.
Noha az élet véges, a kor csak egy szám. Valójában csak egy évenként ismétlődő lehetőség, hogy a barátainkkal ünnepeljünk.
Micsoda ünnep! A születésnapom. Sokkal szebb, ha beteg az ember és tudja, még mindig itt van és egy évvel öregebb lehetett, mint amikor egészséges és tudja, egy évvel öregebb lett.
Az élet üde szellője lengedez kedélyem egén, s az öröm fogja el az egész valómat, mert kedves anyám születés-napjára virradtunk. Azt, a miért sóvárogtam, hogy kedves anyám születése napját egészségben érje el – megadta az ég. Én tehát a hála adóját akarom némileg leróni e nagy napon, midőn azon óhajtásomat fejezem ki, hogy a jó isten a végtelenig terjeszsze ki drága életét, s azt a boldogság fátyolával vonja be.
Ha évről-évre fiatalodnék, arra persze nagyot innék, ennék, de azt minek ünnepeljem, hogy öregszem?
A jó barát keble barátjának születése napján lelkesedésbe tör ki, s minden háttérbe szorul, csak a jó kivánat lép előtérbe, a melyet mielőbb kifejezni óhajtunk.