Ötven esztendős embernek nem lehet túlságosan muzsikás a kedve. A negyven esztendősnek igen: akkor lép be az ember – úgy tartják – „a férfiak titkos rendjébe”; akkor nevezik ki – ha kedvezően alakulnak a dolgok – a tábornokokat és a professzorokat; akkor még delelőn érezheti mindenki magát, fent, a tetőn; még van idő; még magasan áll a nap. Ötvenegy esztendősen is elviselhető már a látomás; nemsokára alkonyodik ugyan, megy majd a nap lefelé, de addig még, a harangok jöveteléig, csak lesz még egykét évtized, talán három is, a zavartalan munkához. De ötven évesen? A küszöbön? Hitetheti magát ugyan az ünnepelt, hogy semmi még, semmi, sok volt a rossz idő, eddig inkább csak magot szórt, csemetét gondozott, még ezután jön ideje a betakarításnak -, de a leltárkészítést el nem halaszthatja.
Születésnapi idézetek
Mikor megszülettél, ajándékot kaptál,
s erre figyelmeztet évente a naptár.
Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán,
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám!
Nem az fontos, hogy egyik-másikunk milyen korhatárt ér el, hanem az, hogy ki hogyan élt.
Mindenki annyi idős, mint amennyinek
érzi magát. Kivéve a 40 évest.
A 40. születésnapunkat
legjobb egy gyóntatószékben
bevallani.
A hatvan év még nem kiteljesülése, inkább csak kezdete az öregkornak.
Olyan az életünk, mint ez a születésnap. Menetrendszerűen megérkezik, vidáman vagy nyavalyogva eltöltjük, s másnapra vége. S amit újrakezdünk, másnapra annak is vége. Nem ragadnak össze a napok, csak összekoccannak. Nem ragadnak össze az események, csak egymás mellé rakódnak.
Kebled derült egét sohase borítsa gyászos felhő, szíved ne érje búvihar; egészség, megelégedés viruljon drága életeden!
Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik fő-részének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait. De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet és legfeljebb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért s még jó szerencse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak. Az élet gondjai maholnap saját erődet s belátásodat is igénybe veszik.
A huszadik születésnap olyan, mint egy felvirágozott kapu. Az ifjú kilép rajta az életbe, elhagyja az álmodozások világát, és belép a megvalósulások birodalmába.
Kezdek belefáradni, hogy minden alkalommal úgy tegyek, mintha izgatott lennék, valahányszor születésnapja van valakinek.
Hányszor kell megünnepelni, hogy valaki megszületett? (…) Minden évben, mindenkit újra meg újra? Soha nem áll meg?
Mit számít az a hatvan,
ha kedvünk ronthatatlan?
S mit számít majd az a hetven,
ha a kedvünk törhetetlen?Hát a nyolcvan?
Az még hol van!
Sok szerencsés év köszöntsön rád,
Légy boldog egy hosszú életen át,
Kívánunk most minden jót,
Megértő, baráti, kedves szót,Álmaid valóra váljanak,
Barátaid el ne hagyjanak,
Mindenki itt van már,
És velünk együtt énekel:Boldog születésnapot
Kívánunk néked most!
Nyilván az ember valójában nem érzi a különbséget az 59 és a 60 között, a kerek számok inkább mérföldkövek az ember útján, amikor jó megállni, visszanézni, egy kicsit spekulálni a dolgokon.
A jó Isten tartson meg sokáig! A bánatod sose legyen nagyobb, mint a nyugdíjas bakterok fizetése.