Visszagondolva arra az időre, amikor Patrickkel dolgoztam a Donnie Darkón, és újra megnézve ezt a nagyszerű embert az eredeti Országúti diszkóban és a többi filmjében, el kell mondjam, én mindig is nagy rajongója voltam. Olyan tehetséges volt, és továbbra is nagyon tisztelem és csodálom azt, amit a világnak adott. Soha nem felejtem el, hogy milyen kedves volt hozzám, amikor még csak kezdő voltam. Nem kellett volna időt szakítania rám, de mindig megtette. Más lett a film, de hiszem, hogy ő is élvezettel nézte volna.
Gyakran mondják nekem: »Olyan sok erős nőt játszol!« Mire én: »Mondtad már valaha egy férfi színésznek, hogy milyen sok erős férfikaraktert játszik? Miért nem? Azért, mert az olyan természetes, hogy a férfiak sokfélék a vásznon?« Miért nem várjuk el a női karakterektől ezt a sokféleséget? Az én lányaim erősnek születtek! Jól meg is ijedtem tőlük.
Mike Tyson egy olyan filmben akart szerepelni, amelyben megküzdünk egymással, de én úgy gondoltam, hogy ez egy rossz ötlet. Nem voltam már fiatal, de ahhoz igen, hogy meghaljak. Megköszöntem neki, és mondtam, hogy szerintem ez nem egy jó ötlet. De továbbra is hívogatta a filmstúdiót, hogy egy olyan filmben akar szerepelni, amiben egymással bunyózunk.
Nagy kávéfogyasztó vagyok, de refluxom lett, úgyhogy muszáj volt csökkenteni az adagot. Korábban akár napi 10 kávét is megittam. A Rocky 3. forgatása során viszont ez még napi 25-re is felment. A reggelim talán két kis zabkekszből állt, egy kis barna rizzsel és 10 csésze kávéból, mert a testzsírszázalékomat 2,8-ra akartam leszorítani. A telefonszámomra sem emlékeztem, az étrendem pedig nagyjából csak tonhalból állt. A memóriám teljesen eltűnt, készen voltam. Mindenféle káros fizikai tünetem is lett, de az ügy érdekében elviseltem.









