Parancsra nem lehet szeretni.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 7. (2015)
A szerelem a legtisztább formájában az öröm megosztása. A szerelem semmit sem vár viszonzásul, semmire sem számít; hogyan érezhetnéd hát magad megsebezve? Ha nincsenek elvárásaid, nincs lehetőség a sérelemre. Ilyenkor bármit kapsz, elégedett vagy, de ha semmit sem kapsz, úgy is jó. A te örömödet nem az okozta, amit kaptál, hanem az, amit adtál. Ilyenkor az ember több ezer mérföld távolságból is szerethet; még a másik fizikai jelenlétére sincs szükség.
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (…) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. (…) Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (…) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.
A szerelmi lángolás sem tart örökké, egy idő után a varázs is eltűnik, mintha a dal elveszítené a frissességét, zamatát, és megkopna. Ekkor más jellegű munka kezdődik, akár a szerelemben, amikor a megszokás és a rutin ellen harcolunk, újból létre kell hozni a dalt, ahogy újból létre kell hozni a szerelmet is, fel kell fedezni az újat, az örömöket benne. Ha nem így van, nem éri meg szeretni vagy énekelni.