A játék néha kitűnő csillapítószer a szerelem gyötrelmei ellen.
Szerelem idézetek
A nők között is mindig úgy találtam, hogy akibe szerelmes voltam, annak kedveltem szagát is, minél erősebben izzadt, annál édesebbnek találtam az illatát.
A szerelem gondolatától irtózom, mert csak olyan nőt tudnék szeretni, akinek az életében én vagyok az egyetlen.
Milyen édes a szerelmes nő tiltakozása, amely azért késlelteti a boldogságot, hogy jobban ki lehessen élvezni gyönyöreit!
A szomorúság olyan betegség, amely előbb-utóbb megöli a szerelmet.
A szerelem lángja nem lobban fel két olyan szerelmes között, akiknek szíve gonddal és fájdalommal van tele.
A szerelem a jók öröme, a bölcsek csodája és az istenek szórakozása.
A szerelem sebezhetővé tesz. Érzékeny dolog. Törékeny. És én elveszek ezekben. Ha szerelmes vagyok valakibe, hajlamos vagyok eltünedezni. Sokkal egyszerűbb néhány hónapig imádattal nézni egymásra, gyűjteni a szép emlékeket, és belsős poénokkal viccelődni, majd elmenekülni abban a másodpercben, amikor a dolgok kezdenek komolyra fordulni, majd megismételni az egész körforgást egy új személlyel.
A szerelem olyan, mintha tüzet innál, és abban bíznál, hogy nem éget meg, bár körülötted mindenki mást megperzsel.
A szerelem olyan, mint egy mély, fűrészfogakkal vágott, sóval telt seb. De néha megéri.
A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.
A szerelem az agyban születik és ott is lehet neki véget vetni.
Szerelmesek közé nem kellenek szavak, hiszen a lelkek beszélgetni tudnak.
Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen.
De a szerelem változást hoz. Ennyit azért csak megtanultam a mesékből. Vissza tud változtatni macskából, békából, szörnyetegből. Persze, valószínűleg arra is képes, hogy ilyen lényekké varázsoljon.
Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttléthez.
A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
