A szerelem lényege nem a másik megváltoztatása, hanem megtalálni, aki illik hozzánk.
Szerelem idézetek
Én csalódtam a szerelemben és Istenben is. Ha azt, ami a háborúban volt, amit átéltem másokkal együtt, ha azt megengedte, akkor nincs Isten. Aztán rájöttem, hogy a háborút mi emberek csináltuk, nem kértünk engedélyt hozzá, mert szabadok is vagyunk. Meg aztán Isten nem kívül, hanem belül van. Mindenkinek olyan az istene és a szerelme, amilyet magának megteremt.
A szerelem szentháromság: test, szellem, lélek. Hol van ma igazában? A fiatalok a testtel kezdik – általában. Így nehéz elérni a lelket. Na, azt még úgy-ahogy. De a szellemet? A teljes nagy szerelmek hol vannak ma? Lehet, mindig is ritkán voltak. Voltak?
Megfoghatatlan a szerelem, mint a hit. Míg tart a mámor a szerelem első idejében – föl, a csillagokig emelkedünk. Elérni az elérhetetlent, megragadni a teljességet, a végtelent.
Szocializálódunk a szerelemre, ahogyan a hitre is, de a szerelmet mégis valóságnak érezzük, mivel átéljük. Amit hozzáfűzünk, és amit várunk tőle, az gyakran illúzió. Mindenki úgy éli meg (már aki megéli), ahogy tudja, ahogy tőle telik. Ahogyan ő szeretni tud.
A különleges szerelmi kapcsolat azon az alaptételen nyugszik, hogy valami rajtunk kívül álló dolog betöltheti vagy pótolhatja azt, ami – úgy tűnik – belülről hiányzik.
Ha van bármi, ami megment egy elveszett lelket, az a szerelem.
Épülhet börtön kőből, vagy vasból, de azok csak apró bukkanók egy fogolynak. Egy elhivatott férfi kijut belőle. De a szerelem! Az a tökéletes börtön, ahonnan nincs kiút.
A szemedbe volt valami amire rátaláltam,
miattad mindent elkövettem a suli mellé jártam.
Az elől a nő elől, amelyik szeret téged, semmit sem tudsz eltitkolni. Hidd el nekem, az asszonykád mindent tud. Mindent. S ennek ellenére eszében sincs kikaparnia a szemed. Mert valóban szeret téged, valóban törődik veled. Pontosan tudja, mi mindenen mész keresztül, és nem akarja megnehezíteni a helyzeted. S tudod mit? Ha nem mellette döntenél, elfogadná. Ha elmennél, szomorú lenne, de nem hibáztatna senkit és semmit; egy kis idő elteltével újra tudna örülni az életnek, és kivirágozna megint. S erre azért lenne képes, mert szeret téged; azért tudna elengedni, mert fontos vagy neki. Mert a szívében vagy.
Minden tisztább, amikor szerelmes vagy.
A szerelem két ember közös ostobasága.
Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.
Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.
Van, hogy a szerelem eltűnik, majd újra megjelenik, de ez magától következik be; ahogy azért sem tudsz tenni semmit, hogy ne legyél szerelmes, úgy arról sem dönthetsz, hogy az legyél. Az érzés magától jön-megy.
A hagyományos szerelemfogalom vonatkozásában a spanyol nyelv a legőszintébb: te quiero azt jelenti, hogy „akarlak”, és azt is, hogy „szeretlek”. A szeretlekre használt másik kifejezést – te amo –, ami nem hordozza ezt a kettősséget, ritkán használják, talán mert az igazi szeretet is épp oly ritka.
De eljön az a nap, amire vártunk.
Kéz a kézben együtt állunk
majd, egy csodás ünnepen.
Révületben, csak mi ketten.
A szerelmet túlértékelik. Biokémiai szempontból lényegében ugyanaz, mint amikor rengeteg csokoládét eszünk.
A szerelmesek cselekedetei, mozdulatai, külső megnyilatkozásai, ha szerelmök forog szóban, a két kedves között a legbiztosabb hírnökök, és üzenetet visznek, hogy mi történik benn a szív mélyében.
A féktelen, makacs vágy
előtt gyakran hátrál a lehetetlen;
s ha éktelen magasság
felé törekszik is az én szerelmem,
nem tágítok azért, míg
a földtől el nem érek majd az égig.
