Szentestétől vízkeresztig nagy a zsivaj, a templomban ember ember hátán. Máskor szinte mindig bereteszelik a templom nagy faajtaját, de karácsonykor szélesre tárva várja a látogatókat.
Szenteste idézetek
20 idézet
Vajon egy fix dátum megszokott estéje teszi szentté a szentestét? Sokkal inkább az, hogy Krisztust szenteljük meg a szívünkben.
Karácsony. A Szenteste olyan, mint mindig. Kolbász és krumplisaláta, a Regensburgi Dóm Fiúkórusának karácsonyi lemeze, végül éjféli mise a Nagyival. Szokás szerint mindketten elalszunk, a pap ébreszt fel, mielőtt bezárná a templomot. Már három éve gondosan odafigyel ránk, mióta egyszer bent felejtett, és a fél falut fel kellett vernünk a dörömböléssel, mire kiszabadítottak.
Karácsony idézetek, Szenteste idézetek, Vicces karácsonyi idézetek
Minden évben sült nyulat vacsoráltunk szenteste, ami nem autentikus, de finom; a családi hagyomány meg különben is magánügy.
Szenteste … – sóhajtotta Padrick, és megkóstolta a borral, cukorral meg fűszerekkel
ízesített karácsonyi sört. Elégedetten csettintett a nyelvével. – Az év legszebb és
legnagyszerűbb éjszakája.
Azt mondják, hogy szenteste jön valaki, és odateszi alá az ajándékokat. Odahaza mihozzánk sosem jött el ez a valaki, talán mert nem találta a fát.
– Rémes lehet szenteste előtt egy nappal börtönbe kerülni.
– Az attól függ, mennyire örül az ember annak, hogy családi körben ünnepelheti a karácsonyt […]
Karácsony idézetek, Szenteste idézetek, Vicces karácsonyi idézetek
Anya még a szokottnál is hatékonyabb szenteste reggelén, a karácsonyi hatékonyság anya kedvenc hatékonysága, de azt azért le kell szögezni, hogy anya szeret mindenféle hatékonyságot.
Egy ősi hiedelem szerint szenteste éjszakáján minden némaságra ítélt lény vagy tárgy egy órára elnyeri a beszéd képességét.
Litvániában a szenteste sokkal fontosabb magánál karácsony napjánál, és órákon át folynak rá az előkészületek.
Szenteste van, és az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára ilyen boldog.
Nehogy lemaradjak valami fontosról a neten. Istenem, még az utolsó karácsonyi képeken is fogom azt a ku*va iPhone-t. Kitől és mit vártam szenteste a telefonomon? Semmit.
Szenteste van, és esik. Kiskoromban mindig szépen hullott a hó. Emiatt szerettem annyira a karácsonyt. Minden csupa fehér, hideg, de valójában minden csupa szeretet is.
Mert a szenteste az az éjszakája az évnek, amikor az állatok megszólalnak, a kősziklák énekelnek, és maga az óceán is suttogva beszél hozzánk, ha megtanuljuk, hogyan halljuk meg.
Amikor valami szépre akartam gondolni, általában a szenteste képét idéztem fel.
Akinek minden napja úgy telik, mint a karácsony, aki számára minden este szenteste, és minden nap ünnep, mert mindennap jól érzi magát a bőrében, az nem fog a kiemelt ünnepekkel foglalkozni, mert azok nélkül is teljes értékű életet él. Mindenki ezt szeretné: az emberek vágyakoznak a boldogság, a meghittség meg a béke után. Csak mivel először önmagukban nem tesznek rendet, ez csak vágy marad. Valóban minden emberi civilizációban megtalálhatók a kitüntetett napok, de ahogyan ma megéljük az ünnepet, azt a fogyasztói társadalomban élő öntudatlan embernek találták ki, hogy tünetileg kompenzáljon.
Szenteste legmélyebb mélyében a határok elmosódnak, egymásba halványulnak. Az éjfél a reggelbe szivárog át, a föld az emlékezetbe, a kő a lélekbe. Régi és új eggyé válik a kályha tüzében, az idő egyszerre jelen, a múlt és a jövő. Ám mindennél – ami oly illékony és törékeny, mint a parton a hullám – lenyűgözőbb az emberi szív, amely eléggé tágas ahhoz, hogy mindezt magába fogadja.
Apu és anyu arra neveltek minket Bazsival, hogy töltsük azokkal az ünnepeket, akikkel szeretnénk, és nem azokkal, akikkel muszáj. Úgyhogy a szenteste mindig négyesben telik, másnaptól meg mindenki hív, akit akar, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és ne görcsöljünk rajta.








