Közeledik a tél, napról napra egyre nagyobb területet hódít meg magának. A láb megcsúszik, a fej lehorgad; tűz serken a sötétségben, egy jelzőfény, arcátlan erőfitogtatás. Az óév fejvesztve eliszkol, egyenesen felé.
Lili Hayward
Mert a szenteste az az éjszakája az évnek, amikor az állatok megszólalnak, a kősziklák énekelnek, és maga az óceán is suttogva beszél hozzánk, ha megtanuljuk, hogyan halljuk meg.
Szenteste legmélyebb mélyében a határok elmosódnak, egymásba halványulnak. Az éjfél a reggelbe szivárog át, a föld az emlékezetbe, a kő a lélekbe. Régi és új eggyé válik a kályha tüzében, az idő egyszerre jelen, a múlt és a jövő. Ám mindennél – ami oly illékony és törékeny, mint a parton a hullám – lenyűgözőbb az emberi szív, amely eléggé tágas ahhoz, hogy mindezt magába fogadja.