Tudom, hogy mindenkinek megvan az esélye, hogy elérjen valami nagyszerűt.
Sorozat idézetek
Egész életedet egy biztonsági övben töltötted. Ideje kikapcsolni!
Motivációs idézetek, Rövid motivációs idézetek, Sorozat idézetek
A gyerekek célja, hogy megmentsenek minket a legrosszabb énünktől.
Csak lépj tovább, inkább, mint hogy olyan dolgokba kapaszkodj, amiken nem tudsz változtatni.
Néha nem az a fontos, hogy kivel szövetkezel, hanem hogy ki ellen.
A világ nem szörnyű, és az emberek sem azok. Jók akarnak lenni. Valami rosszá teszi őket, valami letöri őket, amitől bekattannak. Mindig vannak jelek, tünetek, mielőtt valaki idegösszeomlást kap.
Amit egyesek gonosznak neveznek, az szerintem csak megfelelő válasz egy durva, igazságtalan világban.
Vannak pillanatok, amikor kétségbe vonom, hogy a családom képes a megváltásra. (…) Mégis midőn már lemondanék róluk, megpillantom a jóság szikráját, ami ismét hittel tölt el.
A család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs.
A bűnösök mindig az árnyékban bújnak meg, mert a bűnnek lételeme a sötétség. A bűnösök fegyvere még a szótlanság, miután a bűn egy másik kelléke a csend.
Ne feledd: bármit is követtél el az életben, mindig a legelső vétkedért fogsz megbűnhődni.
A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.
– Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (…) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.
– Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.
Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted, hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved, ha kell. Szakítsd ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned, ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól.
– Azt mondtad, nem hiszel a sorsban.
– Abban nem, hogy a sors elválasztja az embereket, abban, hogy összehozza őket.
– És aki két szék közé kerül? Az is a sors, vagy a mi döntésünk eredménye?
– Nem, csak abban dönthetünk, ami kizárólag rajtunk múlik.
Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett, leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észleljük túl későn, melyek az orrunk előtt vannak… menekülünk… de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.
A vég soha nem egy pillanat alatt jön el, minden vég együtt jár a kezdettel, mint az árnyék, úgy követi.
Én egymagam is harcba szállok, mert bennem megvan, ami bennetek soha nem lesz, az a tűz, ami a szégyent is felégeti, mert a szégyen a legkegyetlenebb ellenfél, a szégyen a legnagyobb átok.
Az élet mindig két lehetséges utat ad, kérdés, hogy melyiket választjuk.
Igen, sok rosszat tettem az életben, de aki emiatt azt mondja rám, hogy gonosz vagyok, az valójában sosem szeretett. Mindenkit nem lehet becsapni. Ha az ember nem szeret valakit, az azt jelenti, hogy senkit sem szeret? Vagy ha választ valakit, akkor mindenki mást eltaszít magától? Vagy ha útra kel, elindul a nagyvilágban, talán a poklokat is megjárja, egyet jelent azzal, hogy minden létező emberről le kell mondania?