A hazugság a reményvesztett ember utolsó reménye.
Sorozat idézetek
1302 idézet
A hazugság megöli az ártatlanságot, ahogy az árulás és a féltve őrzött titkaink is.
Az emberek már csak hazudnak. Hazudnak a házasságban, és hazudnak a párkapcsolatokban. Néha ez fájdalmas, és néha csak segít túlélni a napod.
Néha azért hazudunk, hogy megvédjük és támogassuk azokat, akiket szeretünk.
Hazudni rengeteg okunk lehet, igazat mondani csak egy.
Amikor rajtam van a maszk, másvalakivé válok, akit nem tudok irányítani. Aki szeret másokat bántani.
Ha sokáig rejtőzől álarc mögött, kezded azt érezni, hogy bármit megtehetsz.
Néhány hazugság megment a szeretted elvesztésétől.
Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, (…) minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz… Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként (…) minden válasz az ismeretlenbe vezet.
Ha jól csinálod, ezúttal nem a saját, hanem az ellenségeid által hagyott lábnyomokat követed, bármilyen véresek is, mert így az ő múltjukba térsz vissza, ha csak egy rövid időre is. Ha viszont mások lábnyomait követve akarsz eljutni a múltba, nagyon óvatosnak kell lenned, mert lehet, hogy rád ugyan senki nem fog emlékezni, de ha egy aprócska jelét is mutatod, ami voltál, a tetteidre azonnal mindenki emlékezni fog.
Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.
Nem az a valódi veszély a bosszúban, hogy az ellenséged megtudja az igazat rólad. Az igazi veszély az, hogy amíg a valódi énedet rejtegeted, másokról sem tudhatod meg a teljes igazságot, csak amit a látszat enged.
Bármilyen közel vagyunk a célhoz, sohasem biztos, hogy megérkezünk. A lehetetlennek iszonyatos ára van. Ha pedig egy bosszú lehetetlen, annak az az ára, hogy többé nem térhetünk haza.
A nőknek azok a férfiak tetszenek, akik megjavíthatók.
Nem az számít, honnan jöttél, hanem, hogy hol kell lenned.
Szabályok, elvek, paraméterek. Csak akkor sérülnek, ha mi is sérültek vagyunk. A nyomás alatt változunk meg, vagy csak kiderül, kik vagyunk valójában?
Minden embernek célja van az életben. És az mindannyiunk sorsa, hogy várjunk, amíg a kozmosz felfedi előttünk, hogy mi az.
Mintha mindig is csak magunkkal lennénk elfoglalva, amikor olyasmit keresünk, ami elveszett. Az elveszettekkel kevesebbet foglalkozunk. Azokkal, amiket vagy akiket nem találunk. Legyen szó akár egy elhagyott, elfelejtett kulcsról, pár tagról, akik az erdő mélyén csatangolnak vagy valakiről, aki önmagában veszett el. Mi van, ha mindvégig ezt akarták? Hogy ne találjanak rájuk…