A szerelem nem sprint, sokkal inkább maraton. Nyughatatlan hajsza, aminek csak akkor van vége, amikor a nő a karjaidba omlik, vagy gázspray-vel ártalmatlanná tesz.
Akarni valamit, majd elveszíteni, jobban fáj, mint sosem akarni semmit.
Együtt kell élnünk a döntéseinkkel, de van, hogy meg is kell halnunk miattuk.
Nem tudunk mindent negmagyarázni, amit látunk, de járjunk nyitott szemmel.
A halál a bolondoknak való, annyi mindenért érdemes élni.
A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.
Az igazság olyan, mint a tisztítótűz. Elégeti a hazugságokat, amiket egymásnak mondunk, és azokat a hazugságokat is, amiket magunknak mondunk.
Szerintem az emberek félnek boldogok lenni.
Az álmok nem halnak meg, b*ssza meg! Nem, ha hiszünk bennük!
Az emberek iránti együttérzés titka az, hogy tudni kell róluk, alapvetően mind önzők. Ezt ítélkezés nélkül mondom. Így vannak az emberek összerakva, így lettünk teremtve. De ha tisztában vagyunk ezzel, ha tudjuk, hogy az önzőség biológiai adottságával születtünk, és az vezérel bennünket, az élet sokkal logikusabbá válik.
Szerintem a hazugság lehet a legrosszabb dolog, amit egy másik emberrel tehetünk.
Egy család ereje – ahogy egy hadsereg ereje is – attól függ, mennyire lojálisak egymáshoz a tagjai.
Csak mert rokon, attól még nem családtag. Azt ki kell érdemelni.
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.