Amikor a rendszerváltást követően Csurka István leírt egy kifejezetten fajelméletre hajazó szöveget, a balliberális értelmiség részéről nem az volt a reakció, hogy üljünk le frontálisan vitatkozni Csurka Istvánnal, mert ez védhetetlen – hanem gyújtsunk meg egy gyertyát, meg fogjuk meg egymás kezét, nézzünk az égre, és kiáltsuk, hogy soha, soha, soha többé! Nyissunk ki esernyőt, hogy nehogy ránk essen a barna eső, és ilyen üres, teátrális gesztusokba meneküljünk a vita elől. Vajon miért nem akartak vitatkozni? Élnék a gyanúperrel, hogy azért, mert egy vitának többféle kimenetele lehet. Egy vitát el is lehet veszíteni, ha az ember nem elég felkészült, vagy ha nagyon ki van számítva intellektuálisan a tartalékaival. Egy elhatárolódást azonban nem lehet elveszíteni. Egy elhatárolódásnak a kimenetele halálbiztos: el lesz határolódva. Gyávább, de kiszámíthatóbb lépés.
Ez a legnagyobb válságunk, hogy nincsenek államférfiak, már csak szavazatszerző, gátlástalan politikai vállalkozók vannak. Mindenki Kasza Tibi lett. Kasza Tibiről azt tudjuk, hogy ő a legnagyobb lájkmágnes a Facebookon. Mit jelent ez? Azt jelentené, hogy Kasza Tibi az, akit a legjobban szeretnek az emberek? Ellenkezőleg. Az emberek egy bizonyos embertípust szeretnek a legjobban – ezt egy vastag könyvben leírták, Kasza Tibi ezt a könyvet megvette, és a tartalmát alkalmazta magára. Tehát nem Kasza Tibihez tartoznak a lájkok, hanem a lájkokhoz tartozik Kasza Tibi. A politikával ugyanez a probléma: mindenki Kasza Tibivé vált. Nem arról van szó, hogy vannak bizonyos politikusok, akiknek a programját óhajtja a tömeg, és ők ezért kapják a lájkokat.
Hívjuk vissza Trumpot. Mert sok mindenért lehet őt kritizálni. Értem az ezzel kapcsolatos vitákat, de az elmúlt néhány évtized legjobb külpolitikája volt az övé. Nem kezdett el egyetlen új háborút sem.
(2023. 08 29. – forrás: Tucker Carlson interjúja Orbán Viktorral)
Mindig mondom, hogy egy Magyarország méretű ország nem engedheti meg magának, hogy buta legyen, és a vezetőit sem szabad ebből a körből válogatni. Próbálkoztunk már ezzel, az nem jött be. Tehát egy Magyarország méretű országnak az eszében van az ereje, az ész ugyanis előrelátó képességet és gyorsaságot jelent. És aki hamarabb látja, hogy mi fog történni, hamarabb érti meg, hamarabb készít tervet, hamarabb alkalmazkodik, lépéselőnyre tesz szert, például a nagyokhoz képest.
Lehet mondani, hogy művészként nem az a dolgom, hogy politizáljak, de szerintem ez a legrosszabb hozzáállás. Pontosan azért tudják a politikusok megcsinálni azt, amit, mert itt az lett belenevelve az emberekbe, hogy a politika mocskos dolog, amivel jobb nem foglalkozni.
Arra gondoltam, hogy ha győzünk, az azt jelenti: a szenátusi kampányom mégsem csupán a vakszerencsén múlott. Ha győzünk, az azt jelenti, hogy nem csak valami hagymázas álmodozás vezetett engem a politikához, hogy az az Amerika, amelyben hittem, igenis lehetséges, hogy a demokrácia, amelyben hittem, karnyújtásnyira van. Ha győzünk, az azt jelenti, nem vagyok egyedül abban a hitben, hogy a világnak nem kell hideg, könyörtelen helynek lennie, ahol az erős kifosztja a gyengét, ahol elkerülhetetlenül visszatérünk a táborokhoz és törzsekhez, ahol ellenségnek tekintjük az ismeretlent, és behúzódunk a barlangunkba a sötétség elől.
Az hiszem, hasznos tanulságokat vonhattam le első kampányomból. Megtanultam tisztelni a politika szabályait, a részletekben lakó ördögöt, a napi taposómalmot, ami végső soron meghatározza a győzelem és a vereség közötti különbséget. Azt is megerősítette, amit már tudtam saját magamról: bármennyire pártolom is a tisztességes játékot, nem szeretek veszíteni.
A politikában a legnagyobb kihívások egyike a saját korábbi hibád beismerése.
(2023. 06. 02. – Kossuth Rádió)
Néhány Heti hetes-béli megnyilvánulásom miatt sokan azt gondolják, hogy bal liberális vagyok, noha tudatosan nem szólok bele semmilyen politikai kérdésbe.
Amikor egy országban mindent a hatalmon lévő párt akar bekebelezni, mert itt hosszú ideje erről szól ez a történet, akkor ez féldiktatúra vagy diktatúra. Ez
egy diktatúra! Minden a miénk, mindent bekebelezünk, és ti meg éljetek, ahogy akartok. Hát ezt nem akarjuk mi!
Elkerülhetetlen, hogy egy picit – azt szoktam mondani cinikusan –, egy kicsit dörzsölődj, mert akkor fényesedsz. És hova kell dörzsölődni? A politikához, mert pénz az csak ott van.
Politikai kabarét mindig is szerettem csinálni. Az éppen fönt lévőket piszkálni. Mindent lehet a színpadon, de nyíltan, ténylegesen politizálni azt nem.
Orbán Viktor egyszerűen rossz politikus. Öngyilkos politikát folytat, egyszerűen rossz politikus, nem államférfi. Csak egy rossz politikus… Mindig rossz az a politikus, aki meg van győződve arról, hogy ő viszi a hátán az egész országot, hogy ő mindennek a megtestesítője. Az a politikus, aki nem tud még az udvari bolondra sem odafigyelni, akire pedig még egy abszolút monarcha is odafigyel, bukásra van ítélve.
Nem tudok úgy élni, hogy ha ígérek valamit, akkor az ne teljesüljön, és ezért nem tudok a személyemben felelősséget vállalni semmilyen politikus, politikai párt által képviselt tettért, gondolatért, ígéretért. Hruscsov elvtárs mondta annak idején, hogy „a politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy új hidat még ott is, ahol nincs folyó”. Ezért gondolom, hogy ez a hivatás nem nekem való.
A legnagyobb fájdalmam az, hogy itt a rendszerváltás után kialakult egy teljesen érthetetlen állapot, miszerint a szellemi elit vagy ide tartozik politikailag, vagy oda. A szellemi elitnek nem ez a dolga. A szellemi elit ne tartozzon politikailag sehova, hanem legyen elkötelezetten független a saját szakmája, a saját nemzete, a saját elvei és tudományos tárgya iránt!
Amit Gyurcsány szeretett volna, reformokat csinálni, abban igaza volt. Volt egy olyan környezete a párton belül is, kívül is, amelyben ezeket nem tudta megvalósítani. Az ő szándékai jók, én nem kaptam rajta olyan disznóságon, mint amivel mindenki támadja.
Az, hogy a szélsőjobb ennyire megerősödött nálunk, az egyebek között annak a következménye is, hogy a Fidesz soha, semmikor nem mondta ellenzékben, gyerekek, ezt ne csináljátok. Hogy az Andrássy utat nem kellene felgyújtani; hogy a közszolgálati televízióban azért emberek dolgoznak, azt sem kellene felgyújtani. Ne építsetek barikádokat, ne menjetek neki a rendőröknek! Nem mondták.
Nagyon sokszor hallom, hogy Gyurcsány a hibás. Meg hogy a kétharmad is Gyurcsány miatt van. Amikor visszakérdezek, hogy miért tetszik ezt mondani, akkor zavarba jön az ezt állító, mert olyasmit nem nagyon tud mondani a gyurcsányi kormányzás idejéből – azon kívül persze, hogy hazudik, meg mindig is hazudott –, amit a jelenlegi kormány már többszörösen ne múlt volna felül.