A politika és a taktika a párt élete, a különböző szintű vezető elvtársaknak feltétlenül kell a legnagyobb figyelmet fordítaniuk ezekre, semmiképpen sem szabad ezeket elhanyagolniuk.
Ha forradalmat akarunk, forradalmi párttal kell rendelkeznünk. Forradalmi párt nélkül, mégpedig a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletére és forradalmi stílusára épült forradalmi párt nélkül nem lehet a munkásosztályt és a széles néptömegeket az imperializmus és lakájai ellen győzelemre vezetni.
Az ügyünket vezérlő központi erő a Kínai Kommunista Párt. A gondolkodásunkat irányító elméleti alap a marxizmus-leninizmus.
A választás akkor és csak akkor hű tükre a népakaratnak, ha az szabad és tisztességes. Azaz ha a versengő gondolatok, eszmék egyenlő feltételek között jutnak el a választókhoz, akik szabad, nyílt vitában alakíthatják véleményüket, végül választhatnak a különböző politikai ajánlatok közül.
Ha bekerülök a parlamentbe, valószínűleg ki fogok osztani jó pár atyai pofont.
Politikailag nem vagyok tényező, mint ahogy műsorvezetőként sem voltam tényező korábban, mégis a legjobb műsorvezetővé váltam. Nagyon jó vezetői vénám van, és ennek az országnak nem pártokra, miniszterekre és miniszterelnökre, hanem egy vezetőre van szüksége, aki egyenértékű a néppel, egy meghosszabbított kéz.
Ha valaki barátságra meg szerelemre vágyik, azt ne a koalícióban keresse!
Nagyobb pártnak lenni nem több jog, hanem több felelősség. Kisebb pártnak lenni pedig nem kevesebb jog, hanem kevesebb lehetőség.
Nem kétséges: nem vagyok történész, nem vagyok szociológus, egészen nyilvánvalóan nem vagyok politikai elemző. Én politikus vagyok.
(Saját könyvének dedikálásakor, 2005. szeptember 28.)
A politikát és mindennemű ideológiai elvárásokat a lehető legmesszebb kell tartani az oktatástól.
A NATO ügyében lecsillapodtam, amióta világossá vált, hogy a szervezet ódzkodik egy ilyen ellentmondásos döntés meghozatalától. Nem fogok könyörögni a tagságért.
Azoknak mondom, akik Trump elnökre szavaztak, hogy megértem csalódottságukat, magam is vesztettem el pár választást. De most adjunk egymásnak egy esélyt!
Végre ki akartam mondani, amit senki sem mert. Nem azért, mert én lettem voltam a legbátrabb. Nem is azért, mert én voltam a legokosabb. Hanem azért, mert én voltam a legfiatalabb. Aki fiatal, az radikálisan gondolkodik. Megveti a tabukat. Egyszerűen az igazságot akartam elmondani. (Nagy Imre újratemetésén mondott beszédéről.)
Természetesnek tartom, hogy egy kormány és egy kormányzó párt – ha kell – hónapról hónapra vizsgálja meg a maga tevékenységét, és abból következtetéseket vonjon le.
A legelső emlékem az ellenzékről Orbán Viktor volt. Amikor (az ellenzéki kerekasztalt előkészítő) megbeszéléseken találkoztam vele, mivel néha önként vállalkoztam, hogy ilyeneket hozzak össze, emlékszem, Viktor mindig azt mondta, soha nem ülne le velünk. Azt mondtam neki, ugyan már, Viktor, az Isten szerelmére, ülj végre le velünk! De ő mindig azt mondta, nem teszi.
Az ukrán-orosz válság is akkor kezdődött, amikor elcsalták az amerikai elnökválasztást.
Kezdettől fogva azt hangoztattuk, hogy a szankciókra és az elszigetelésre épülő politika a mai világban nem hatékony, és rendszerint nem is éri el a céljait. Oroszország esetében ez lehetetlen vállalkozás, elég csak ránézni a térképre.
Az orosz-amerikai viszony, sajnos, elég rossz, ez észrevehető anélkül is, hogy beszélnék róla. De nem mi kezdeményeztük, hogy Oroszország és az USA között a kapcsolatok ilyen mély szintre essenek vissza. Ez az amerikai partnereink álláspontja. Hogy ez jó vagy rossz? Úgy gondolom rossz, és nemcsak a kétoldalú kapcsolatok, hanem az egész világot érintő kapcsolatok szempontjából is. De ez az USA döntése. Mi mindig készen állunk arra, hogy tovább fejlesszük, és teljes mértékben helyreállítsuk a kapcsolatainkat az Amerikai Egyesült Államokkal.
