Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto;
Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.
Az anyagi javak egyszer mind eltűnnek, megsemmisülnek. A végén csak az érzések és a szeretet marad.
Azt gondolom minden embernek híresnek és gazdagnak kellene lennie, csak hogy megtapasztalhassa, hogy nem mindenre válasz, megoldás a pénz és a hírnév.
Ha az ember szegényként születik, ahogyan azt az unokabátyám is magyarázta, akkor az is marad, legalább a tudatalattijában – még ha később dollármilliókat is keres. Fordítva ez éppen így van: Aki gazdagként született, a természetétől fogva gazdag ember marad. A szegénységnek az értéke, ha azzal együtt is valaki meg tudja őrizni a méltóságát.
Ha tudni akarod, hogy gazdag vagy szegény vidéken jársz-e, a kukákat figyeld. Ha nem látsz sem szemetet, sem kukát, nagy a gazdagság. Ha kukát látsz, de szemetet nem, az sima gazdagságra vall. Ahol szemetet is látsz a kuka mellett, az se nem gazdag, se nem szegény, csak amolyan turistáknak való környék. Ahol szemetet látsz kuka nélkül, az szegény vidék. Ahol pedig szemétben élnek az emberek, az nagyon szegény.
A vagyon és a befolyás nem javítják a hangulatot, ha utána már azonnal a következő cél lebeg a szemünk előtt.
Ne ajánlj tízdolláros megoldást egy ötvencentes problémára!
Millió és millió tapasztalat bizonyítja, hogy aki nem tanulta meg, hogyan kell jól befektetni a pénzét, annak kezében úgy olvad el a legnagyobb vagyon is, mint a tavaszi hó.
Igaz házasságban nem lehet „én pénzem, te pénzed”. Csak „mi pénzünk” van.
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett – a lopás, a plágium… – egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.
A pénz jön és megy; a különbség csak annyi, hogy könnyebben megy, mint ahogyan jön.
Sose téveszd össze a fizetésed méretét a tehetséged méretével.
A tehetség olyan, mint a pénz: az embernek vagy van, vagy nincs.
Bár a karácsony soha nem fialt nekem egyetlen fikarcnyi aranyat vagy ezüstöt sem, azért mégis úgy hiszem, hogy a javamra vált, mindig javamra fog válni.
Mi más számodra a karácsony, mint számlafizetés ideje pénz nélkül; olyan időszak, mikor egy évvel idősebb leszel, de egy órával sem gazdagabb, mikor átnézed a könyvelésedet és rájössz, hogy tizenkét hónapot vesztegettél el mindenféle haszon nélkül?
A pénz jön és megy, ám a szeretet, a megbecsülés olyan valami, amit ha egyszer elveszítünk, csak fáradságos munkával lehet visszaszerezni.
A honorárium kérdése teljesen mellékes. Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus szívbéli szükségletből.
A legelégedettebb ember az, aki egyszerre tud költekezni és takarékoskodni, hiszen így kettős az öröme.