Lelkes és céltudatos vagyok. Keményen dolgozom.
Gyakori eset, hogy munkánk eredménye először használhatatlan lomnak tűnik, később azonban hasznunkra válik. A legfontosabb azonban – kialakítani magunkban azt a szokást, hogy ha elkezdünk valamit, fejezzük is be. Így még kudarcaink is a sikerhez vezető út állomásai lesznek.
Ha már alkalmazok valakit egy feladatra, hagynom kell, hadd csinálja, nemde? Végtére is, ha nem bízom a rátermettségében, valószínűleg fel sem kellett volna vennem.
Nem hiszek a „nagy megoldások” eszméjében. Sokkal inkább abban, hogy az egyes alkotóelemek teszik ki az egészet. Én is a kis részletek kidolgozásától haladok az egész felé, és nem lépek addig felfelé, amíg az apró alkotórészeket nem tökéletesítettem. Számomra ez tűnik hatékonyabbnak.
Ha valaki dolgozik, annak legyen döntési jogköre is. Így valóban előfordulhatnak téves döntések, de csak így bátoríthatjuk a kollégáinkat fejlődésre és előmenetelre. Ha állandóan a nyakukon ülünk, nem tudnak kibontakozni, és a legjobbak előbb-utóbb itthagynak minket.
Én magyar vagyok, magyarnak születtem, nekem semmi bajom nincs az országgal, az aktuális politikai berendezkedéssel. Mindenkinek meg lehet a véleménye, hogy ezzel egyetért-e, vagy nem, össze lehet rakni pro és kontra érveket, hogy ez jó-e az országnak, vagy nem, de mi dolgozunk, csináljuk a dolgunkat, az adónkkal, a munkánkkal hozzáadott értéket termelünk. Én ezt tudom tenni Magyarországért.









