Nem hiszem, hogy bármi miatt emlékezni fognak rám. De nem is ilyen szempontból gondolok a munkámra. Ugyanolyan közönséges dolog az utókornak dolgozni, mint a pénzért.
Remélem, most már véget ér a parlamentnek az a korszaka, amikor elsősorban vitafórumként működött, és a kemény munka színterévé válik. Nem heti két napig, hanem – ha kell – akár szombaton és vasárnap is dolgozni kell, én ebben vállalom a részem, hiszen a hétvégéim így is mindig munkával teltek.
A pluralista társadalomban létre kell jönniük a munkaadók szervezeteinek – akár állami, akár magánmunkáltatókról van szó – és létre kell jönniük a munkavállalói szervezeteknek.
Kádár János mindig azt mondta, hogy az emberek nem dolgoznak eleget, én azt mondom: igenis dolgoztak.
Tegyél meg többet annál, mint amennyiért most megfizetnek téged, hogy későbbre legyen egy befektetésed.
Dolgozz keményen az állásodban, és meg fogsz belőle élni. Dolgozz még ennél is keményebben saját magadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.
Arra törekszünk, hogy társadalmunk közszellemét illetően is, a munka társadalma legyen, a végzet munka értéke szerint osszon anyagi és erkölcsi elismerést.
(részlet a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán mondott beszédéből, 1975)
Én még egyetlen napot sem dolgoztam úgy, hogy ne adtam volna el valamit.
Mindig dolgozz valamennyit. Dolgozz hát, s bár lassan haladsz előre, messzire fogsz jutni.
Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett.
Az, hogy a dolgozók mennyi felelősséget hajlandók vállalni, nem annyira a szervezeti struktúrától, mint inkább a szervezeti légkörtől függ.
A túlbonyolítás minden újjászervezési program halála, különösen azoké, amelyekben technikai elemek is vannak.
Munkát végezve kell az embernek megszereznie mindennapi kenyerét, ugyanakkor munkájával mozdítja elő a technika és a tudományok szüntelen fejlődését, különösen pedig a társadalom – amelyben testvéreivel együtt él – erkölcsi és kulturális életének folyamatos kibontakozását.
Úgy három vagy négy napig ittam egyfolytában. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam az álláshirdetéseket. A gondolatát sem tudtam elviselni, hogy ott ülök valakivel szemben egy íróasztalnál, és azt magyarázom neki, hogy alkalmas vagyok a munkára. Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Két hirdetésre jelentkeztem, és mindkét helyen felvettek. Az elsőnek nagyon munkaszaga volt, így a második mellett döntöttem.
Én nem bánom ha meg is döglök
annyira nem szeretem magam, hogy dolgozzak.
Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.
Az egyszerűségnek és a józan észnek kell jellemeznie a tervezést és a stratégiai irányítást.
A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.
Hálatelt szívvel gondolok arra az időre, amikor erőimet nem kímélve, szüntelen fizikai és szellemi munkát végezhettem.
Nyugalommal és alázattal tekintek az eljövendő munkám elé azért, hogy készségesen lemondjak róla, ha eljön az ideje.