Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.
Egyedüli korlátaid – ahogyan mindig, a képzelőerőd határai.
Ha az ember életében nincs egy vízió, mely után vágyakozhat, melyet valóra
szeretne váltani, akkor hiányzik
a hajtóerő, hogy szívvel-lélekkel küzdjön.
Nem akkor nyered el jutalmad, ha belekezdesz valamibe, hanem egyedül és csakis akkor, ha kitartasz mellette.
Mehetünk nyugodtan, mert az én utamnak vége úgysem lészen. Sok kocsi elporlik alattam, de én addig meg nem állhatok, míg az én testem is valamivel magasabbra nem emeli ezt a földet.
Minél több időt töltesz otthon ülve és siránkozva, hogy miért nem jön össze valami, annál kevesebb időd lesz arra, hogy cselekedj annak érdekében, amit szeretnél.
A haladás nagyrészt annak köszönhető, hogy haladni akarunk.
Az embernek joga kell legyen ahhoz, hogy olyan nagy legyen, amilyen nagynak belülről érzi magát.
Azok teremtik a holnapot, akik sok tegnapon át a mán munkáltak.
A megismerés és megvalósítás között szakadék van: az győz, aki átugorja.
Bármikor újrakezdhetem azt, amit most csinálok, de az álmom, az nem várhat. Vagy engedelmeskedem neki, vagy kitörlöm az agyamból.
Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
Amit lehetetlennek hívnak, az, amit még sosem láttak.
A dongó fizikailag nem lenne képes repülni. De a dongó ezzel nincs tisztában, úgyhogy továbbra is repül.
