Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik.
A szó végeredményben nem más, mint kifújt, meleg levegő. A tettek számítanak. Meg a bizonyíték.
Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek… Kelj föl korán, dolgozz keményen. Nem fog megártani: a fejed dolgozik, a tested tevékeny.
Nem akarom, hogy a körülmények alakítsanak engem; én akarom alakítani a körülményeket.
Ha képesek vagyunk követni a saját szabályainkat, annak végül meglesz a jutalma.
A hősöknek mindig vannak sebeik. Ha te a jóban hiszel, akkor menetelsz előre, mindegy mi történik. Semmi nem állíthat meg téged. Akkor te minden áldozatra kész vagy. Aki soha nem adja fel, számomra egy hős.
Olyan világban élünk, ahol mindenkit motiválni kell, csak abba nem gondolunk bele, hogy a motiváció hiányának is épp mi vagyunk az okai. Mára ebből is sikerült üzletet csinálni. Motivációs tréning, persze jó pénzért. Én aztán most úgy megmotivállak, hogy kettéáll a füled, s mindezt ráadásul hétvégén. Mert miért is ne töltenénk a hétvégét olyan emberekkel, akik hétköznap már sikeresen antimotiváltak minket? Talán jobban motiválná szegény áldozatot egy sörös focimeccses délután vagy a szerelmével megejtett könnyed séta a parkban. De nem biztos, valószínűleg nincs igazam, mivel nem vagyok motivációs szakember.
Az olyan helyzetekben, amikor mélyponton vagyunk, megjelenik a félelem. Félünk, szorongunk, néha rettegünk. Ezt nem nagyon kerülhetjük el. Nemegyszer a félelem az egyetlen ösztönző erő, ami kilendít bennünket abból az állapotból, amiből addig nem tudunk kikerülni, mert hatékony cselekvésre indít, és egyszer csak valahonnan megérkezik hozzá az erő is.
Néhanapján visszarepülni a fészekbe, különösen, ha nagy utat tett meg az ember, boldogító érzés – de élethossziglan ki nem repülni onnan veszedelem volna, hiszen akkor elcsenevészednének a szárnyaink.
Olyan vagy, mint a borostyán. Az is csak egy erős fába kapaszkodva képes életben maradni, máshogy nem. Tanulj meg a saját erődből, a saját gyökereiden állni!
Hagyjátok magatok mögött a tegnap álmait! Világítsátok be a Földet a tudás lámpásával, és építsétek fel a holnap palotáját!
Abban a pillanatban, hogy úgy érzed, nem megy tovább, vegyél egy nagy levegőt, és tudd, hogy erős vagy. Higgy abban, hogy elég szép a szíved, az életed, hogy elég vagy. Ha nem éreznéd, tegyél érte: tudd, hogy mi az elég, és érd el.
Egy cél, amelyet szem előtt tartasz, összegyűjti az erődet, világosságot és új, célratörő akaratot ad neked.
Vannak leckék, melyeket csak fájdalom képében sajátíthatunk el.
Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől – tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!
Nem elfutni kell a valóság elől, hanem meg kell állni, és szembe kell vele nézni.
Ne hidd, hogy ha megszöksz, akkor megszabadulsz a problémáidtól, mert a szökés önmagában nem elég, hogy megváltozzon az ember. A megoldást ne kívül keresd, mert az benned van.
Az Élet azt az embert, aki ellenállás nélkül sodródik, nem viszi magával, hanem lerakja a part menti piszokba: egy megunt szerelembe, házasságba, környezetbe. Csak azt tűri meg magán, aki a dolgok természetes folyásával szembeszáll.
