Sosem az számít, amit mondasz, kívánsz, remélsz vagy akarsz; csak az számít, amit teszel.
Azok az emberek tudnak előrejutni és sikereket elérni, akik nem tudnak szart csinálni, mert az egyszerűen fájna nekik. Annyira középszerű a világ, ha csak kicsit jobban csinálod, előre fog vinni.
Bármi, ami nem lehetetlen, megtehető, ha az ember valóban rászánja magát arra, hogy megtegye, és eltökélt arra, hogy meg kell tennie.
Jobb tenni nap mint nap, amit tenni lehet, s nem bízni a vakszerencsében, hogy az majd gyökeresen kiforgatja a sorsunkat abból a talajból, amibe oly makacsul bele vagyunk kapaszkodva.
Mindig érdemes megpróbálni, még ha nem is tökéletes minden, még ha vannak is hibák. Amit meg lehet tenni, azt meg kell tenni.
Minden pillanat a teremtés pillanata, és minden teremtő pillanatban végtelen lehetőségek rejlenek.
Minél többet izzadsz a kiképzésen, annál kevesebbet vérzel a csatában.
Mindent meg kell próbálni, még ha olykor veszélyesnek is tűnik. Mert ha nem teszi meg az ember, azzal eleve kizárja a siker lehetőségét.
Nyerni vagy veszteni…nem ezek a győzelem valódi fokmérői. Ha viszont őszintén elmondhatod, hogy „minden tőlem telhetőt megtettem, minden energiámat beleadtam”, akkor már győztes vagy.
Semmim sem volt, csak egy álmom és hitem abban, hogy sikerülhet. Néhány embertől te is hallasz majd ilyeneket, hogy „már túl késő változtatni, és amúgy sem lennél képes rá”, hogy „nem neked való” vagy „meg sem érdemled” és „nem fog sikerülni a segítségük nélkül”. Ezek a hangok mindig ott lesznek, és arra késztetnek majd, hogy add fel az álmaid. Csak rajtad áll, hogy figyelsz-e rájuk, hogy beengeded-e őket az elmédbe. De úgy is dönthetsz, hogy elutasítod ezeket a hangokat és a saját utadat járod.
Nemrég (…) néztem az utcán az embereket, akik lehajtott fejjel, unottan siettek a dolgukra. A legszívesebben rájuk kiabáltam volna: éljetek már, de úgy igazán! Akkor nem tettem, de most bepótolom… ne gondolkozz túl sokat! Menj és cselekedj! Használd ki az életet!












