Kezdetben a Twin Peaks óriási volt, de az ABC-nek soha nem volt a szíve csücske ez a műsor, és amikor kezdtek érkezni hozzájuk a levelek, hogy „Mikor tudjuk már meg, ki ölte meg Laura Palmert?”, akkor rákényszerítettek bennünket, hogy közöljük a választ, és azt követően már senki nem nézte tovább az adást. Megmondtam nekik, hogy ha felfedjük a gyilkos kilétét, akkor ott vége az egésznek, és vége is lett. És volt itt még valami más is. Volt olyan időszak, amikor egy folytatásos történetet elfogadtak, és rendszeresen nézték, de aztán a hirdetőknek az lett az álláspontjuk, hogy „Ha a néző kihagy egy-két epizódot, nem tud visszarázódni a műsorba, és akkor abbahagyja a nézést, úgyhogy lezáruló epizódokat kell gyártani”, ez pedig megváltoztatta a műsorok hangulatát. Szerintem az egészet a pénz működteti. Mire Bob Iger odajött hozzánk, és azt mondta: „Meg kell oldanotok a rejtélyt”, addigra már amúgy is nagyjából elegem volt.
Ha lehetőségem lenne, hogy egyetlen dolgot eltávolítsak a világból, akkor az az internet lenne. A megjelenése megváltoztatta a társadalmat. Ha nem lenne internet, akkor az emberek tényleg azért segítenének az utcán élő gyerekeken, hogy javítsanak a helyzetükön, nem pedig azért, hogy videót készítsenek róluk, majd kiposztolják azokat a közösségi oldalakon.
Kommunikációban utazva muszáj lépést tartani sok mindennel, ami történik, főleg a mesterséges intelligenciát, az online és a social tartalmakat illetően, különben nem érted, mi van.
A kereskedelmi csatornáknál nem annyira az ember személyisége számít, sokkal fontosabb a műsor formátuma, amit általában külföldről vásárolnak meg. Te csereszabatos vagy, bárki vezetheti ugyanazt a műsort, és felteheted magadnak a kérdést, hogy miért éppen neked kéne, ha más is meg tudja csinálni.
A nyomás többnyire a sajtóban kezdődik. Ha rossz szériánk volt, azonnal azt harsogták a főcímek: „Lejárt az időd, Fergie, vedd a kalapod”. Mindig ugyanaz a szöveg a szavatossági időm lejártáról. Lehet nevetni rajta, de nem érdemes túlságosan felhúzni magad, mert a hisztériakeltés ennek a szörnyűségnek a természetéhez tartozik. Rengeteg előnyös főcím jelent meg rólam az évek során, de csak azért, mert ezt a sajtó aligha kerülhette volna el, hiszen sikeresek voltunk. Ha pedig tetszik, amikor zseninek neveznek, akkor el kell fogadnod azt is, amikor később bolondnak kiáltanak ki.
Nehéz egy olyan cikkről beszélni, amiben rosszat írnak rólad. Olyan, mintha valaki kést mártana a szívedbe. A saját munkámnak én vagyok a legfőbb kritikusa.
Ha megszakítod a Keresztapát, és ott reklámozol, az garantáltan kevésbé lesz hatékony, mint ha a Barátok köztet szakítod meg. Ha a kultúrát leszállítod a reklámhoz, az segíti az értékesítést. Világos tehát a feladat: az embert a reklám nívójára kell süllyeszteni. Erre szolgál a bulvár.
Meg merne valaki esküdni arra, hogy mondjuk az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk?
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, még nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat szednek, ugyanis a tudatunkkal fizetünk a tartalomért, és a reklámok által hajtják be rajtunk azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám a döntéseiddel kereskedik. A reklám a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat a huszadik században felfedezett kontinens, amelyet a kor hatalmasságai éppúgy kolonizáltak, ahogy anno Amerikát. Ennek folyamata a modern marketingben ölt testet.
Az összes reklám, amit életedben láttál, valójában egyetlen reklám, csak specializálva lett. Ez az egyetlen reklám pedig egyetlen üzenetet közöl, ez pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. A reklám első szándékkal azt hirdeti, hogy az anyagi javak felhalmozásától boldogabb ember leszel.
A tévé egy olyan entitás, ami ha megy, akkor jobb, könnyebb az élet bizonyos embereknek. Ezért nem halt meg a televízió, életben tartja ez a szükséglet.
Úgy érzem, a média túlságosan befolyásol. Nyilatkozol valamit, s bár jó esetben az a cikk teljesen korrektül jelenik meg, más lapok kiragadnak belőle két szót, s annak már hirtelen egész más jelentése lesz, mint a te mondandódnak eredetileg volt.
Műfaji tévedés azt hinni, hogy a televíziót arra találták ki, gondolkoztassa az embereket. Szórakoztatásra és információközlésre van teremtve.
A baj az, hogy én olyan háromperces lány vagyok. Három percig engednek beszélni a televízióban, mert nem is feltételezik, hogy több van bennem.
A Magyar Televízió elképesztő mennyiségű pénzt keresett a Friderikusz Show-kal! Addig se és azóta se volt példa arra, hogy bármely más műsor profitja akár még csak megközelítette volna azt a nagyságrendet, amit a mi műsorsorozatunk hozott.