75 idézet
A kultúra mindig azon szenved hajótörést, hogy az uralkodó osztályokat úgynevezett középiskolai oktatásban részesítik, amiből csak iszonyú tudatlanság, meg szellemi és erkölcsi éretlenség származik, az értelmi képesség természetellenes és káros használatának eredményeképpen. Járni és öltözködni sem tanulna meg egyetlen gyerek sem, ha a keze, lába vasban volna s csak akkor és aszerint mozoghatna, amikor és ahogy a gondozói rángatják.
Azon is el kell gondolkodni, hogy ezek a túlnyomórészt iszlám kultúrkörbe tartozó illegális bevándorlók miért kerülik el nagy ívben a gazdag iszlám országokat és miért mindenáron a más kultúrával rendelkező Európába akarnak bevándorolni.
A magas műveltség, a tudomány, az irodalom és a művészet nem mezei virág, hanem üvegházi növény, amely csak akkor virul, ha tisztes megélhetésnek magasabb hőmérséklete veszi körül, és nem hervasztja el a szegénység, a nyomor dermesztő fagya.
A klasszikus kultúra az nem más, mint a személyes út, mely elvezet hozzá. A kultúra csak akkor lesz valóban kultúrává, ha valakiben megtestesül.
Az amerikanizálódás sajátosan morbid japán történetének pusztító hatása ellenére a japánok hagyománykultusza nem engedte megszüntetni, eltemetni, elzárni a klasszikus kultúrához visszavezető utakat, sőt karbantartja őket, azokon ma is lehet járni, Kínában viszont nincs út már a hagyományokhoz.
Kik csinálják a szokásokat? Az emberek! Hát akkor az embereken múlik, hogy meghalnak vagy tovább élnek a hagyományok! Tovább kell adni, tovább éltetni a hagyományokat, megmutatva a régi paraszti élet szépségeit, megmutatva a hátteret.
Véleményem szerint azért nem szeretik a mai gyerekek a népszokásokat, mert nem ismerik azokat. Idegen nekik ez az egész világ, nem ismerik a szavakat, kifejezéseket. Tehát az anyanyelvi fejlesztésben is óriási szerepe van a néphagyományok, népszokások ismeretének. Ha látja, megismeri, megérti, hogy mi van benne, lehetetlen, hogy ne szeresse. És ha még meg is játssza, övé a szokás!
1959-ben a győri tanítóképzőbe hívtak. Jó világ volt, hiszen rögtön első évben vonós zenekart szervezhettem, néprajzi szakkört indíthattam. Ennek a szakkörnek köszönhetem azt a mérhetetlen tudást, amivel rendelkezem. Hiszen tanítványaim érdeklődési köre olyan szerteágazó volt, hogy tanítva tanultam. Meggyőződésem, hogy a kultúrát csak aktívan lehet elsajátítani, a passzív hallgatás, az semmi. Időmet sosem sajnáltam arra, hogy tanítványaimmal ne csak az órán találkozzam, hanem segítsek nekik népdalt gyűjteni, kutatni.
Az anyagi és szellemi szabadság szorosan összetartoznak. A kultúrának előfeltétele a szabadság. Csak a szabadságra alapozva lehet a kultúreszméket kigondolni és megvalósítani. A modern emberben azonban elsorvadt a szabadság is, a gondolkodóképesség is.
Az embernek az a képessége, hogy a kultúra hordozója legyen – azaz megértse a kultúrát és tevékenykedjék érte –, attól függ, hogy egyidejűleg gondolkodó és szabad legyen.
A túl sok állati eltorzítja a kultúrembert, s túl sok kultúra beteg állatokat eredményez.
Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére teremtett. A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házőrző kutyákkal: időnként elengedi őket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvaj kerülgeti kertjét.
Minden kultúra munkakényszeren és ösztönökről való lemondáson alapul.
A kultúra valami, amit egy kisebbség, amely jól értett ahhoz, hogy a hatalmi és kényszereszközök birtokába jusson, egy tiltakozó többségre rákényszerít.
A kultúra elvész a produkció tömegében, a betűk lavinájában, a mennyiség őrületében.
A kultúra lényege az egyén, valamint a társadalom erkölcsi tökéletesedése.
Minden igazi kultúra feltétele az egymásra kölcsönösen ható életigenlés és erkölcs.
