Kik csinálják a szokásokat? Az emberek! Hát akkor az embereken múlik, hogy meghalnak vagy tovább élnek a hagyományok! Tovább kell adni, tovább éltetni a hagyományokat, megmutatva a régi paraszti élet szépségeit, megmutatva a hátteret.
Véleményem szerint azért nem szeretik a mai gyerekek a népszokásokat, mert nem ismerik azokat. Idegen nekik ez az egész világ, nem ismerik a szavakat, kifejezéseket. Tehát az anyanyelvi fejlesztésben is óriási szerepe van a néphagyományok, népszokások ismeretének. Ha látja, megismeri, megérti, hogy mi van benne, lehetetlen, hogy ne szeresse. És ha még meg is játssza, övé a szokás!
1959-ben a győri tanítóképzőbe hívtak. Jó világ volt, hiszen rögtön első évben vonós zenekart szervezhettem, néprajzi szakkört indíthattam. Ennek a szakkörnek köszönhetem azt a mérhetetlen tudást, amivel rendelkezem. Hiszen tanítványaim érdeklődési köre olyan szerteágazó volt, hogy tanítva tanultam. Meggyőződésem, hogy a kultúrát csak aktívan lehet elsajátítani, a passzív hallgatás, az semmi. Időmet sosem sajnáltam arra, hogy tanítványaimmal ne csak az órán találkozzam, hanem segítsek nekik népdalt gyűjteni, kutatni.
Az anyagi és szellemi szabadság szorosan összetartoznak. A kultúrának előfeltétele a szabadság. Csak a szabadságra alapozva lehet a kultúreszméket kigondolni és megvalósítani. A modern emberben azonban elsorvadt a szabadság is, a gondolkodóképesség is.
Az embernek az a képessége, hogy a kultúra hordozója legyen – azaz megértse a kultúrát és tevékenykedjék érte –, attól függ, hogy egyidejűleg gondolkodó és szabad legyen.
A túl sok állati eltorzítja a kultúrembert, s túl sok kultúra beteg állatokat eredményez.
Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére teremtett. A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házőrző kutyákkal: időnként elengedi őket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvaj kerülgeti kertjét.
Minden kultúra munkakényszeren és ösztönökről való lemondáson alapul.
A kultúra valami, amit egy kisebbség, amely jól értett ahhoz, hogy a hatalmi és kényszereszközök birtokába jusson, egy tiltakozó többségre rákényszerít.
A kultúra elvész a produkció tömegében, a betűk lavinájában, a mennyiség őrületében.
A kultúra lényege az egyén, valamint a társadalom erkölcsi tökéletesedése.
Minden igazi kultúra feltétele az egymásra kölcsönösen ható életigenlés és erkölcs.
Az ember meghalhat, nemzetek felemelkedhetnek és elbukhatnak, de egy eszmény tovább él.
Ha megszakítod a Keresztapát, és ott reklámozol, az garantáltan kevésbé lesz hatékony, mint ha a Barátok köztet szakítod meg. Ha a kultúrát leszállítod a reklámhoz, az segíti az értékesítést. Világos tehát a feladat: az embert a reklám nívójára kell süllyeszteni. Erre szolgál a bulvár.
Vannak jól nevelt pszichopaták, akik megkapták a kultúrát, úgyhogy tudják, mi a civilizáltság. Belőlük lesznek a politikusok.
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem működőképes.