A karma egyszerre jelent cselekvést és emlékezést. Nincs emlékezés cselekvés nélkül, és nincs cselekvés emlékezés nélkül.
Az, hogy az emberek hogyan bánnak veled, az az ő karmájuk. Ahogyan te reagálsz, az meg a tiéd.
Minden tettünknek következményei vannak. Amit teszünk, azt visszakapjuk végül, ezért jobb mindig szeretettel cselekedni.
Azonnali karma megkapod,
Közvetlenül a fejedre fog koppanni,
Jobb, ha összeszeded magad.
A karma visszahoz minket az újjászületéshez, a születések és halálok kerekéhez köt bennünket. A jó karma ugyanúgy könyörtelenül visszahúz minket, mint a rossz, és az erényeinkből kiépített lánc ugyanolyan szorosan tart, mint a gonosztett bilincse.
A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget – ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni.
Ha a karmát általánosságban mint okozati törvényt akarjuk felfogni, akkor azzal a fogalommal hozzuk összefüggésbe, amit a világban egyébként az ok és okozat törvényének, a kauzalitás törvényének, vagy az ok és visszahatás törvényének nevezünk.
A karma annyira alapvető, mint a gravitáció, gyakran nem is vesszük észre.
Létezik a karma természetes törvénye, amely szerint a másokat bántó emberek (…) egyedül maradnak.
A karma tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből szövődik a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. (…) A cselekedet teremti az eseményeket, mint ahogy a vágy alakítja a környezetet, és a gondolkodás építi a jellemet.
Saját életed igazságát valóban te teljesíted be: azt fogod visszakapni, amit magad is adtál: vérontásért háborút, tolvajlásért nincstelenséget, az akarat kegyetlenségéért minden szeretet elvesztését. S ha pedig életedből elvész a szeretet, elvesztettél mindent.
Az erőszak valójában visszatükrözi az erőszakot, és a rosszakaró beleesik a gödörbe, melyet másnak ás.
A karma (…) egyik legfőbb tanítása: oldd meg most a problémáidat, máskülönben később újra szenvedni fogsz miattuk, amikor megint elcseszed ugyanazt a dolgot.
Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. A megátalkodott gonoszságot kamatostul.
Amit adsz, azt te is visszakapod – noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád.
Senki nem szokott átkot szórni, mert nagyon sokat árt vele a saját karmájának is. Ha valakire átkot küldesz, az mindig visszaér hozzád. Anélkül soha nem hozhatsz létre igazán gonosz varázslatot, hogy ne fizetnél meg érte magad is. A szabály alól senki sem bújhat ki, még a halhatatlanok sem. Ez az oka annak, hogy olyan ritkák az igazi átkok.