Az igazság a hazugság része.
A jó hazugság titka, hogy egy csipetnyi igazságot csempészel a sorok közé.
Kiszínezhetjük az igazságot vörösre, lilára és zöldre, meggyőzhetünk arról, hogy a fekete valójában fehér, de hazugságot a szánkon nem ejthetünk ki.
Az igazság létezik – csak a hazugságokat kell kitalálni.
A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.
A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság.
Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.
Az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.
A hazugságok rövidtávfutók, de a maratoni futás az igazságé.
Az ember arra vágyik, hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb művészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.
Nem mindig az a szép, ami igaz, és végeredményben ki tudja, hogy mi az igazság.
Valamelly igazságnak létele felett, még a legellenségesebb értelmek is ritkán harczolnak, közönségesen csak az igazság határa felett folyt a harcz.
Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is a beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere.
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.
Ha nem törődünk vele, hogy valami igaz vagy hamis, mert enélkül is jól érezzük magunkat, ez éppen olyan elítélendő, mint ha nem érdekel, honnan származik a pénzünk, csak legyen belőle elég.
Ami igaz egy emberre nem biztos, hogy igaz egy másikra. Az igazság mindig a harc adott pillanatában található meg.
Az igaz az ön számára, amit saját maga megfigyelt. És ha ezt elveszíti, akkor mindent elveszített.
A valóság is lehet olyan szép – sőt szebb! -, mint a hazug ábránd.