Egy kényszerhazugság mindig megbocsátható. Aki azonban kimondja az igazságot, anélkül hogy erre bárki is kényszerítené, nem érdemel elnézést.
Annak, aki odafigyel, a hazugság legalább annyit mond, mint az igazság. Néha többet is.
Beszélgetnie kell. Sokat. Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát.
A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.
Minden jó hazugságba beleszövődik az igazság, és minden elfogadott igazságból csöpög a hazugság.
Inkább hazudni szeretetből, semmint az igazat gyűlöletből szólni.
Egy unalmas igazságot háttérbe szoríthat egy izgalmas hazugság.
Egy csipetnyi igazsággal egy teljes kondér hazugságot fogyaszthatóvá varázsolhatunk.
A jó hazugság titka, hogy egy csipetnyi igazságot csempészel a sorok közé.
Kiszínezhetjük az igazságot vörösre, lilára és zöldre, meggyőzhetünk arról, hogy a fekete valójában fehér, de hazugságot a szánkon nem ejthetünk ki.
Az igazság létezik – csak a hazugságokat kell kitalálni.
A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.
A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság.
Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.
Az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.
A hazugságok rövidtávfutók, de a maratoni futás az igazságé.
Az ember arra vágyik, hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb művészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.
Nem mindig az a szép, ami igaz, és végeredményben ki tudja, hogy mi az igazság.