Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.
Hazugságra pedig ne kényszerítsetek
és ne hajszoljatok odáig
hogy az igazat kelljen kimondanom.
Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.
Nem arra törekszem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak.
Az igazság csak nyersen fogyasztható, ha megfőzzük, nem igazság többé.
Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot, melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak.
Az igazság elérését nem tűzhetjük ki célul, de keresésénél kevesebbre sem vállalkozhatunk.
Önmagunkat nehezebb védeni, mint másokat. Aki nem hiszi, nézze meg az ügyvédeket.
Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és a vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez. Mert a műveltség annyi, mint igazságnak – minden dolog igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell.
Olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ha egyszer megértetted, hogyan lehetsz igaz, olyan csodálatos élményben lesz részed, hogy soha többé nem akarsz majd hazudni. Csak azért döntünk szüntelenül a színlelés mellett, mert még nem leltük meg a valóságot.
Jó dolog a becsületesség, de az is nagyon fontos, hogy igazunk legyen.
Ha a becsületért, igazságért, szabadságért nem fizetnek élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékünk.