A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.
Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betűkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy „HAZUG”.
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
A hazug embernek nincs igazi képzelőereje; legtöbbször cél nélkül hazudik; nem tudja, hogy a legegyszerűbb valóság sokkal érdekesebb, mint minden, amit ő összehazudhat.
Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.
A hazugság egy nagyszerű történet, amit valaki elront az igazsággal.
Ha valami nem igaz, de nem tudtad, az csak tévedés. De ha tudtad, mi az igaz, de átalakítottad, megváltoztattad, hazugsággá torzítottad – akkor utálatos dolgot műveltél, és utálatos vagy magad is.
Akárhányszor lepleződik le egy hazugság, mindig lesznek, akik elhiszik.
A hazugság körforgásába sodródott emberek vétkeznek, és menthetetlenül elpusztulnak.
A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság.
Nem elég nem hazudni, pontosnak kell lenni, legalább önmagunkkal szemben.
Ha a férfi csal, kénytelen összevissza hazudozni.
Senki nem képes egy fél életen át hazugságban élni még úgy sem, ha önmagadnak hazudsz.
A hazugságok rövidtávfutók, de a maratoni futás az igazságé.
Statisztikailag egy átlagember egy csevegésben háromszor hazudik tíz perc alatt. És ez csak egy átlagember.
