Minden oktató a saját stílusa felé elfogult, természetesen mindegyik azt mondja az ő stílusa a többi fölött áll. Sokszor mondták már viszont: az oktató csak annyira jó amennyire a tanítványai, akiket oktatott.
Ami igaz egy emberre nem biztos, hogy igaz egy másikra. Az igazság mindig a harc adott pillanatában található meg.
A fizikai tulajdonságok, a pszichológiai állapot és a törvények ismeretének fejlesztése, az önvédelem érdekében. A cél a fizikai sérülés elkerülése, a szeretteid védelme a törvény keretein belül, bármilyen eszközzel ami ehhez szükséges.
A filozófia és spiritualitás nélkül a harcművészetek értelmüket vesztik és így csak egy veszélyes sporttá válnak.
Az egyetlen út ahhoz, hogy képzett harcművésszé váljunk, az, hogy megtanuljuk hogyan cselekedjünk automatikusan.
Mint oktatók, gyermekeket és fiatalokat tanítunk arra, hogy tiszteljenek másokat, és az időseket. A fegyelemre és a helyes cselekedetekre koncentrálunk, nem csak arra, hogyan tegyünk kárt a másikban.
Egy igazi harcos és sportember példát mutat a viselkedésével. Én nem szeretem a felesleges locsogást. Szerintem tisztelnünk kellene a másikat, és ha ezt az alapelvet betartjuk, az hozzásegítheti az MMA-t ahhoz, hogy a világon mindenhol elfogadják.
Az MMA végül is olyan, mint egy sakkjátszma. Van benne harc és küzdelem, de ezeket a harcokat speciális módon, különböző készségekkel vívják meg.
Ne feledjük el, hogy a harci művészetekben bő termést csak a hit és az elmélyedés segítségével arathatunk le.
A karate gyakorlóharc és törés nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül.
A győzelem első fázisa a pszichikai győzelem kell legyen.
A harci művészetek egyetemesek, senki sem lehet annyira önző, hogy tudásából ne adjon át másoknak.
A harci művészetek útja olyam, mintha egy meredek sziklafalra másznánk. De ha erre tettük fel életünket, pihenő nélkül tegyük azt.
A Kyokushin Karate művészetének végső célja nem a győzelem vagy a vereség, hanem a benne részt vevők jellemének tökéletesítése.
Nekem van a legjobb állásom az egész világon. Azért fizetnek, hogy a sz*rt is kiverjem másokból, és nagyon jó vagyok benne.
A harcművészet egyedülálló természete egyszerűségében rejlik. Az egyszerű út egyben a helyes út, és tulajdonképpen nincs is benne semmi különös. Minél inkább rátérsz a harcművészet valódi útjára, annál inkább megszabadulsz a technikai sallangoktól.
Nem attól az embertől félek, aki tízezer ütést begyakorolt egyszer, hanem attól, aki tízezerszer gyakorolta be ugyanazt az ütést.
A harcművészet végső soron önismeret. Egy rúgás vagy ütés nem az ellenfeled küldi a pokolra, hanem az egódat, a félelmeidet és a saját belső gátjaidat.
A karate a fejben és a szívben van, de sohase függ az öv színétől.