Mint oktatók, gyermekeket és fiatalokat tanítunk arra, hogy tiszteljenek másokat, és az időseket. A fegyelemre és a helyes cselekedetekre koncentrálunk, nem csak arra, hogyan tegyünk kárt a másikban.
Egy igazi harcos és sportember példát mutat a viselkedésével. Én nem szeretem a felesleges locsogást. Szerintem tisztelnünk kellene a másikat, és ha ezt az alapelvet betartjuk, az hozzásegítheti az MMA-t ahhoz, hogy a világon mindenhol elfogadják.
Az MMA végül is olyan, mint egy sakkjátszma. Van benne harc és küzdelem, de ezeket a harcokat speciális módon, különböző készségekkel vívják meg.
Ne feledjük el, hogy a harci művészetekben bő termést csak a hit és az elmélyedés segítségével arathatunk le.
A harci művészetek útja olyam, mintha egy meredek sziklafalra másznánk. De ha erre tettük fel életünket, pihenő nélkül tegyük azt.
A Kyokushin Karate művészetének végső célja nem a győzelem vagy a vereség, hanem a benne részt vevők jellemének tökéletesítése.
Nekem van a legjobb állásom az egész világon. Azért fizetnek, hogy a sz*rt is kiverjem másokból, és nagyon jó vagyok benne.
A harcművészet egyedülálló természete egyszerűségében rejlik. Az egyszerű út egyben a helyes út, és tulajdonképpen nincs is benne semmi különös. Minél inkább rátérsz a harcművészet valódi útjára, annál inkább megszabadulsz a technikai sallangoktól.
Nem attól az embertől félek, aki tízezer ütést begyakorolt egyszer, hanem attól, aki tízezerszer gyakorolta be ugyanazt az ütést.
A harcművészet végső soron önismeret. Egy rúgás vagy ütés nem az ellenfeled küldi a pokolra, hanem az egódat, a félelmeidet és a saját belső gátjaidat.
Ismerd meg a tudatod ürességét és nyugalmát. Légy üres: ne légy stílus vagy forma, amelyre az ellenfél építhet.
Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben.