Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Nem hiszem, hogy bárkit is ki kéne tenni annak, hogy akarata ellenére két évig katonai szolgálatot teljesítsen és csatába küldjék, mint engem, de úgy vélem, a mai kölykökre ráférne egy hat hónapos katonai kiképzés, hogy fegyelmet tanuljanak, és megtanítsák őket, hogyan kell fegyvert használni a haza védelmére. Biztos vagyok abban, hogy ez a tapasztalat megváltoztatná őket; a szolgálat végén lenne hovatartozás-érzésük és tudnák, hogy istenadta joguk itt lenni.
A vezérnek háború idején a háborút kell vezetnie, és nem a hadsereget.
Tagadom, hogy a Szovjet ellen ne lehetett volna villámháborút lefolytatni; éspedig a következőkben láttam annak idején a lehetőséget: nyári támadó hadjárat és erre azonnal rá a téli támadó hadjárat. Tehát két, egymásra következő ütéssel kellett volna a szovjet hadsereget megsemmisíteni.
Katonák, nem szabad félni a haláltól. Ha nem félünk tőle, akkor átmegy az ellenség soraiba.
A háborúhoz keménység, elszántság és állhatatosság szükséges. Ugyanez igaz a békére is.
A forradalmaknak az a természetük, hogy nem lehet őket leverni. Ha itt levered, kipattan máshol és máskor, s ott győz. A forradalom mindig győz. Valójában vissza kell konszolidálódni egy élhető alapra, de ahhoz előbb a forradalomnak győznie kell, és a rémuralomnak ki kell tombolnia magát.
Ha háború van, akkor van értelme békéről beszélni, mert a háború mégiscsak most már százezreket foszt meg az életétől, illetve tesz, hoz olyan helyzetbe sérülések és sebesülések formájában, hogy nagyon nehéz lesz utána emberek százezreinek teljes értékű életet élni, nem beszélve a családtagokról, az árván maradt gyerekekről, az özvegyekről, tehát amíg háború van, addig mindig kell, lehet és kell beszélni a békéről. Ha nem beszélünk róla, nem lesz béke. Tehát ha a béke hangja nem elég erős, akkor az a közfelfogás marad uralkodó a politikusok körében, hogy egy ilyen helyzetben csak a háború a megoldás, holott az igazság ennek az ellenkezője.
(2023. 07. 28.)
Jobb felfegyverkezni, mint ott állni üres kézzel, ha arra kerül a sor.
Nekem nincs olyan élénk fantáziám, hogy elképzeljem azt, hogy valaki egy atomhatalmat képes legyőzni. Tehát azt gondolni, hogy az oroszok majd ölbe tett kézzel fogják nézni, amint legyőzik őket, ahogy összedől a politikai rendszerük, megölik az elnöküket, dróntámadást indítanak a Vörös tér fölött, szóval, hogy ezt majd tétlenül fogják nézni, és belenyugszanak egy katonai vereségbe, aki ezt hiszi, az nem nőtt ki még a gyermekkorból. Tehát ilyen a mesében van, a valóságban nincs.
(2023.05.05 – Kossuth Rádió)
A gyűlölet már rengeteg problémát okozott a világban, de még egyet sem oldott meg.
Biztosan matematikailag is ki lehetne fejezni azt a nyomást, ami rajtunk van. A szó maga, hogy nyomás, is egy elegáns leírása a helyzetnek. Hát ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, hogy egész pontosan kifejezzem, bennünket, minden eszközt fölhasználnak, hogy belekényszerítsenek bennünket a háborúba, és a nyugatiak által pénzelt magyar politikai szereplők is ezt az álláspontot képviselik. Van Magyarországon háborúpárti politikai irányzat, a baloldal ezt teszi, folyamatosan támadja a magyar kormányt, amiért kimaradunk a háborúból, de világossá tettük, hogy nekünk Magyarország biztonsága az első, ezért Magyarország nem áll háborúban senkivel.
(2023. január 27. MTI)
Ukrajna csak addig tud harcolni, amíg az Egyesült Államok támogatja pénzzel és fegyverrel, ha az amerikaiak békét akarnak, akkor béke lesz.
(2022. december 24. MTI)
Magyarországon, a Führer szerint, változatlanul nagyon veszélyes a helyzet. A magyarok nem akarnak harcolni; saját országukat sem védelmezik. Államuk nem szociális, a nép úgy látja, ezért nem érdemes harcolni. Ennek következtében újabb területeket fognak elveszíteni.
(Joseph Goebbels: Napló)
A legszörnyűbb dolog, amire emlékszem az volt, amikor a ház oldalában megláttam egy halott asszonyt, amint fogta halott kislánya kezét. Mind a ketten rózsaszínű selyemhálóingben voltak, úgy feküdtek egymás mellett az utcán jéggé fagyva, mint két viaszbaba. Feltettük őket egy talicskára, eltoltuk a talicskát az Erzsébet térre és ott begurítottuk őket a közös sírba. Sem megbocsátani, sem elfeledni nem tudom ezt a képet.
Mert háború kell, csak a harc, meg a vér,
Testében a gonosz még enni kér.
Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!
A békéért háborúzni olyan, mint a szűzességért szeretkezni!
A háborúban az ember csak a saját gondjait látja, az ellenségéit nem; magabiztosnak kell tehát mutatnia magát.