Gyermekkoromban sem voltam már távolról sem „pacifista”, és minden ez irányú kísérlet csak öregbítette felfogásomat.
A Führer a propagandát a győzelem jó előkészítésére és erőteljes kihasználására szánja. Fegyverek nélkül nem lehet győzni, de a propaganda segíti a győzelmet.
(Joseph Goebbels: Napló – 1940. augusztus 14.)
A háború nem lehet lagymatag szemlélődés tárgya. Mint egy nemzeti kiáltás kell hogy hasson a népre.
(Joseph Goebbels: Napló – 1940. május 15.)
A Führer megemlíti, hogy egyszerű katonaként az első világháborúban mennyit szenvedett a császári kormány elmaradott propagandája miatt. A haragtól néha sírni tudott volna. Most mi ezt másképp és sokkal jobban csináljuk. Példát mutatunk a világnak hadvezetésünk szellemi fölényéről.
(Joseph Goebbels: Napló – 1940. április 26.)
Háborús hangulat van Brüsszelben. Ugye, amikor én beszélgetek Önnel erről a kérdésről, akkor mi azt mondjuk, hogy orosz–ukrán háború. És érzékelhető, legalábbis az én szándékom szerint, a szavaimból érzékelhető egyfajta távolságtartás, mert ez itt van a szomszédságunkban. Ez egy jelentős konfliktus. Szegény ukránok borzalmasan szenvednek. Százezerszám halnak meg emberek, özvegyek, árvák, lebombázott városok, tehát borzalmas, amit látunk, de ennek ellenére az álláspontunk világosan az, hogy ez egy orosz–ukrán háború. Ez nem a mi háborúnk, ez két szláv nép háborúja, amit minél hamarabb tűzszünettel és béketárgyalással le kellene zárni. Tehát a magyar ember számára ez nem egy olyan háború, amiben mi is benne vagyunk. Ha azonban a brüsszeli vezetőket hallgatom, ők úgy beszélnek a háborúról, mint a saját háborújukról, ugyanis ők benne vannak.
– mondta a Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 04. 19.)
Azért mentem Amerikába, hogy az amerikai–magyar politikai barátságot helyreállítsuk. A mostani kormányzattal ez nem megy. Ennek megvan a maga oka. Egy háborúpárti kormányzat, ami most Washingtonban van, demokraták adják az elnököt, és elkötelezettek a háború mellett. Mi meg egy békepárti kormány vagyunk, tehát nem őrölünk egy malomban. Ellenben Trump elnök úr a béke elnöke volt. Az ő esetében sincs szó zsákbamacskáról, hiszen ő már volt elnök, tehát pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. Ő az első négy évében lezárt háborúkat. Ő volt hosszú idő után az első olyan elnök, akinek az ideje alatt nem indult háború. Tehát róla tudjuk, az elnöki működéséből tudjuk, hogy ő a béke embere.
– részlet az M1-nek adott exkluzív interjújából (2024. 03. 10.)
Nincs még egy nép, amelyik a maga gazdasági foglalásait nagyobb fegyveres erőszakkal készítette volna elő, és később erélyesebben védelmezte volna meg, mint az angol.
Ha a mi őseink ugyanolyan pacifista felfogást vallottak volna, mint a mai, késői unokák teszik, akkor alig egyharmada lehetne a mai német birodalomnak német kézen.
Senki sem kételkedik abban, hogy egykor ez a föld az emberiség létéért folytatott legerősebb küzdelmeinek lesz a színtere! A győztes mindig a létfenntartás vágya lesz! Ennek tüzében elolvad az úgynevezett humanizmus, a butaságnak, gyávaságnak és a beképzelt több tudásnak ez a keveréke, mint a hó a márciusi nap hevében. Örök harcban lett nagy az emberiség, örök békességben megy tönkre!
Mikor látjuk be végre, hogy egyetlen háborúban sem lehetnek többé győztesek, csak túlélők?
A világ új háborúba fordul, éhes
felhő falja föl egén az enyhe kéket,
s ahogy borul, úgy féltve átkarol s zokog
fiatal feleséged.
Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Nem hiszem, hogy bárkit is ki kéne tenni annak, hogy akarata ellenére két évig katonai szolgálatot teljesítsen és csatába küldjék, mint engem, de úgy vélem, a mai kölykökre ráférne egy hat hónapos katonai kiképzés, hogy fegyelmet tanuljanak, és megtanítsák őket, hogyan kell fegyvert használni a haza védelmére. Biztos vagyok abban, hogy ez a tapasztalat megváltoztatná őket; a szolgálat végén lenne hovatartozás-érzésük és tudnák, hogy istenadta joguk itt lenni.
A vezérnek háború idején a háborút kell vezetnie, és nem a hadsereget.
Tagadom, hogy a Szovjet ellen ne lehetett volna villámháborút lefolytatni; éspedig a következőkben láttam annak idején a lehetőséget: nyári támadó hadjárat és erre azonnal rá a téli támadó hadjárat. Tehát két, egymásra következő ütéssel kellett volna a szovjet hadsereget megsemmisíteni.
Katonák, nem szabad félni a haláltól. Ha nem félünk tőle, akkor átmegy az ellenség soraiba.
A háborúhoz keménység, elszántság és állhatatosság szükséges. Ugyanez igaz a békére is.
A forradalmaknak az a természetük, hogy nem lehet őket leverni. Ha itt levered, kipattan máshol és máskor, s ott győz. A forradalom mindig győz. Valójában vissza kell konszolidálódni egy élhető alapra, de ahhoz előbb a forradalomnak győznie kell, és a rémuralomnak ki kell tombolnia magát.
Ha háború van, akkor van értelme békéről beszélni, mert a háború mégiscsak most már százezreket foszt meg az életétől, illetve tesz, hoz olyan helyzetbe sérülések és sebesülések formájában, hogy nagyon nehéz lesz utána emberek százezreinek teljes értékű életet élni, nem beszélve a családtagokról, az árván maradt gyerekekről, az özvegyekről, tehát amíg háború van, addig mindig kell, lehet és kell beszélni a békéről. Ha nem beszélünk róla, nem lesz béke. Tehát ha a béke hangja nem elég erős, akkor az a közfelfogás marad uralkodó a politikusok körében, hogy egy ilyen helyzetben csak a háború a megoldás, holott az igazság ennek az ellenkezője.
(2023. 07. 28.)