Mert háború kell, csak a harc, meg a vér,
Testében a gonosz még enni kér.
Háború idézetek
Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!
A békéért háborúzni olyan, mint a szűzességért szeretkezni!
A háborúban az ember csak a saját gondjait látja, az ellenségéit nem; magabiztosnak kell tehát mutatnia magát.
Amelyik hadvezér ütközet előtt túl sokat törődik a tartalékokkal, azt biztosan legyőzik.
Egy igazi katona képes kitartóan és keményen harcolni egyetlen kis színes szalagért.
A háborút általában a katonák nyerik, a hadvezérek pedig hasznot húznak belőle.
Jaj annak a tábornoknak, amelyik kész tervvel érkezik a csatatérre.
Ha sokáig harcolsz egy háborúban, bemocskolod a kezed.
Odakint háború van, barátom! Világháború! Nem az a lényeg, kinek hány tölténye van, hanem, hogy kié az információ. Amit látunk, hallunk, ahogy dolgozunk és gondolkozunk, az mind-mind információ.
Hogyan szervezzük tevékenységünket? Úgy, mint a háborúban. Az egész országra kiterjedő támadást intézünk. Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk.
A puskát hordozó ellenség megsemmisítése után még mindig marad puska nélküli ellenség; ezek szükségszerűen elkeseredetten fognak harcolni ellenünk, és nekünk semmiképpen sem szabad könnyen vennünk őket. Ha most nem így tesszük fel és nem így értjük ezt a kérdést, rendkívül súlyos hibákat fogunk elkövetni.
A forradalom nem díszebéd, nem egy írásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem hímzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű. A forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, amellyel az egyik osztály megdönti a másikat.
Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.
A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.
Van egy kedves történetem: amikor Angliát bombázták, a színházban folytak az előadások. Bombázás alatt a színészek és a közönség levonultak az óvóhelyre, majd amikor véget ért, felmentek, és folytatódott az előadás. Ha a körülmények jelentéktelenek, hát jelentéktelenek.
A katonához jobban illik, hogy meghaljon a csatában, semmint futással meneküljön; ez nekem annyira meggyőződésem, hogy ha mostanság valaki lehetetlent ajánlana, s lehetővé tenné a választást, mégiscsak azt választanám, hogy jelen voltam legyen ama dicsőséges eseménynél, nem pedig, hogy minden tagom ép maradt volna, de ne mondhassam el, hogy e csata részese voltam.
A sebek a katonák arcán s mellén vezércsillagok, és másoknak utat mutatnak a dicsőség s a megérdemelt kitüntetés vágya felé!
Mindenképpen hinnem és bíznom kell valamiben, ami erőt tud adni, de a pályámnak voltak olyan pillanatai, melyeket nem lehet Istennel magyarázni. Például amikor Afrikába mentünk, felfüggesztették a háborút, mert az ott élők szerették volna látni Pelé játékát. Abbahagyták a háborút, szinte hihetetlen… Ezt kizárólag Istennel nem lehet megmagyarázni. Amikor befejeztük a meccset, folytatták a harcot.
