Ha a mi őseink ugyanolyan pacifista felfogást vallottak volna, mint a mai, késői unokák teszik, akkor alig egyharmada lehetne a mai német birodalomnak német kézen.
Senki sem kételkedik abban, hogy egykor ez a föld az emberiség létéért folytatott legerősebb küzdelmeinek lesz a színtere! A győztes mindig a létfenntartás vágya lesz! Ennek tüzében elolvad az úgynevezett humanizmus, a butaságnak, gyávaságnak és a beképzelt több tudásnak ez a keveréke, mint a hó a márciusi nap hevében. Örök harcban lett nagy az emberiség, örök békességben megy tönkre!
Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Nem hiszem, hogy bárkit is ki kéne tenni annak, hogy akarata ellenére két évig katonai szolgálatot teljesítsen és csatába küldjék, mint engem, de úgy vélem, a mai kölykökre ráférne egy hat hónapos katonai kiképzés, hogy fegyelmet tanuljanak, és megtanítsák őket, hogyan kell fegyvert használni a haza védelmére. Biztos vagyok abban, hogy ez a tapasztalat megváltoztatná őket; a szolgálat végén lenne hovatartozás-érzésük és tudnák, hogy istenadta joguk itt lenni.
Ha háború van, akkor van értelme békéről beszélni, mert a háború mégiscsak most már százezreket foszt meg az életétől, illetve tesz, hoz olyan helyzetbe sérülések és sebesülések formájában, hogy nagyon nehéz lesz utána emberek százezreinek teljes értékű életet élni, nem beszélve a családtagokról, az árván maradt gyerekekről, az özvegyekről, tehát amíg háború van, addig mindig kell, lehet és kell beszélni a békéről. Ha nem beszélünk róla, nem lesz béke. Tehát ha a béke hangja nem elég erős, akkor az a közfelfogás marad uralkodó a politikusok körében, hogy egy ilyen helyzetben csak a háború a megoldás, holott az igazság ennek az ellenkezője.
(2023. 07. 28.)
Jobb felfegyverkezni, mint ott állni üres kézzel, ha arra kerül a sor.
Nekem nincs olyan élénk fantáziám, hogy elképzeljem azt, hogy valaki egy atomhatalmat képes legyőzni. Tehát azt gondolni, hogy az oroszok majd ölbe tett kézzel fogják nézni, amint legyőzik őket, ahogy összedől a politikai rendszerük, megölik az elnöküket, dróntámadást indítanak a Vörös tér fölött, szóval, hogy ezt majd tétlenül fogják nézni, és belenyugszanak egy katonai vereségbe, aki ezt hiszi, az nem nőtt ki még a gyermekkorból. Tehát ilyen a mesében van, a valóságban nincs.
(2023.05.05 – Kossuth Rádió)
Biztosan matematikailag is ki lehetne fejezni azt a nyomást, ami rajtunk van. A szó maga, hogy nyomás, is egy elegáns leírása a helyzetnek. Hát ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, hogy egész pontosan kifejezzem, bennünket, minden eszközt fölhasználnak, hogy belekényszerítsenek bennünket a háborúba, és a nyugatiak által pénzelt magyar politikai szereplők is ezt az álláspontot képviselik. Van Magyarországon háborúpárti politikai irányzat, a baloldal ezt teszi, folyamatosan támadja a magyar kormányt, amiért kimaradunk a háborúból, de világossá tettük, hogy nekünk Magyarország biztonsága az első, ezért Magyarország nem áll háborúban senkivel.
(2023. január 27. MTI)
A legszörnyűbb dolog, amire emlékszem az volt, amikor a ház oldalában megláttam egy halott asszonyt, amint fogta halott kislánya kezét. Mind a ketten rózsaszínű selyemhálóingben voltak, úgy feküdtek egymás mellett az utcán jéggé fagyva, mint két viaszbaba. Feltettük őket egy talicskára, eltoltuk a talicskát az Erzsébet térre és ott begurítottuk őket a közös sírba. Sem megbocsátani, sem elfeledni nem tudom ezt a képet.










