Még egy Forma 1-es csapat több 10 millió dolláros saját fejlesztésű és folyamatosan karbantartott szimulátora sem tud teljesen valósághű lenni.
Az F1-ben töltött első három szezonom során megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy másokat támadjanak, és ez az egyetlen tevékenység, amit kezdeni akarnak az életükkel.
Apám mutatta be nekem a motorsportot, nem tudom, hogy nélküle mi lett volna belőlem. Habár úgy gondolom, talán végül így is, úgy is autóversenyzővé váltam volna, hiszen a DNS-emben van, ezt szeretem a legjobban csinálni. Mégsem hiszem, hogy nélküle a Formula-1-ig jutottam volna.
Az egyetlen történet, amire emlékszem Kimivel kapcsolatban – mert a legtöbb ilyen emlékem homályos -, az az, hogy buliztam a barátaimmal, és úgy hajnal 3-ig szórakoztunk, nekem pedig akkoriban volt egy házam Londonban. Hajnal 3-kor már úgy voltam vele, hogy elfáradtam, haza megyek. Beültem hát egy taxiba, haza vittek, kinyitottam az ajtót, besétáltam a házba, és azt látom, hogy Kimi ott ül a nappalimban tök egyedül. Fogalmam sem volt, hogy került oda, még azt sem tudtam, hogyan jutott be a házamba.
Nem azért hagyom abba, mert nem volt már meg bennem az erő, hanem azért, mert van jobb dolgom is, mint repülőkön ülni és hotelekben éjszakázni. Egyszerűen csak örülök, hogy vége. Még az sem számít, hogy nem tudtam befejezni az utolsó versenyemet.
Ayrton megtanított arra, hogy még a legnagyobb tehetség sem elég. Ahhoz, hogy bajnok lehess, nem elég tehetségesnek lenni; keményen kell dolgozni. Ayrton dolgozott, mégpedig hihetetlenül keményen. Senki sem születik győztesnek. Sok önfegyelem és áldozat kell hozzá.
Hihetetlen év volt, amikor bajnok lettem. Volt ott minden, a pilótasztrájktól a kizárásokon át addig, hogy a pontversenyben vezetők súlyosan megsérültek. Csak egy futamot nyertem. Az első szezonom volt a Williamsnél, és egy senkiből hős lettem. Olyan gyorsan történt minden, hogy a hírnév és a nagy fizetés elmaradt. Ismeretlen bajnok voltam.
Mivel korábban csak egy nagydíjat nyertem, gyakorlatilag a semmiből tűntem fel 1976-ban. Miután a mély vízbe dobtak, az egyetlen általam ismert módszerhez folyamodtam: nem alkudtam meg, csak mentem előre. Őrült egy év volt, és mire észbe kaptam, világbajnok lettem. Meg kell mondanom, bitang jó érzés!
Az volt a végső célom a Forma-1-ben, hogy világbajnok legyek. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy összejött, és már vasárnap is elmondtam, hogy minden, ami ezután jön, az csak bónusz.
Amikor az autóból kiszállva megláttam édesapámat, az nagyon különleges pillanat volt. Akkor jöttünk rá, hogy mindaz, amit tettünk annak idején a gokartos időkben, hogy közösen végigjártuk Európát a mikrobusszal… Belenéztünk egymás szemébe: megcsináltuk, megnyertük a világbajnokságot!
Azt gondolom, békén kellene hagyni a versenybírókat, amúgy is elég nehéz dolguk van… Az lenne az ideális, ha több lenne a következetesség, de ott van az emberi oldal is. Vélhetően nehéz 100 százalékig helyesen dönteni. Ez kell, hogy legyen a cél, és meg kell nézni, hogy miben tudunk fejlődni.
Ha az ember a Forma-1-ben versenyez, nem kér más versenyzőktől tanácsot. Mindenki tudja, mit csinál. A lényeg, hogy megfelelő egyensúlyt találj a saját autóddal, hogy keményen tudd nyomni vele. Nem gondolom, hogy egymástól kellene tanácsokat kérnünk.
Ha az ember megérkezik a Forma-1-be, már elmondhatja magáról azt, hogy gyors, de folyamatosan gyűjti a tapasztalatot, megtanulja, hogyan építsen fel egy hétvégét, és hogyan kezeljen mindent egy versenyhétvége során a pályán és azon kívül is.
Kétlem, hogy az ember vitába tud bonyolódni, vagy problémája lehet Kimivel. Ha így alakul, akkor a probléma nem vele, hanem veled van.
Nagyon-nagyon sok tehetséges versenyző van, akik még csak lehetőséget sem kapnak arra, hogy Forma-1-es autót vezessenek pályafutásuk során. Nekem pedig lehetőségem volt arra, hogy eldöntsem, mikor hagyjam abba, mikor tartsak szünetet, és abban a luxusban volt részem, hogy eldönthettem, mikor térjek vissza.
Ha egy versenyen autóba ülök, olyan gyorsan megyek, ahogy csak tudok. Ennyi.
A Forma-1 nem csak arról szól, hogy gyorsan vezeted az autót, sok más procedúrát is jól kell végigcsinálnom.
Természetesen mindig jobb csapathoz akarsz kerülni, hiszen ott több esélyed van a győzelemre. Ugyanakkor nem tudsz megszabadulni a nyomástól, mert mindenki tudja, hogy ha versenyképes autód van, akkor tudsz nyerni. Ha nem nyersz, akkor nem végzel elég jó munkát. Ez van, ha nyerő autóban ülsz. Ha nem ilyenben ülsz, akkor kicsit elnézőbbek veled.
A motorsportot én quaddal kezdtem, majd motorral, aztán gokarttal folytattam. Szóval nem rögtön a gokartba ugrottam. Az én hősöm Valentino Rossi, nem pedig egy F1-es versenyző. Ez azért van, mert amikor 5-6 éves voltam, MotoGP-t kezdtem nézni, nem pedig Forma-1-et. Ez volt az, amit imádtam. Tisztelem az F1-es versenyzőket, de egyikőjükkel sincs meg az a kapcsolat, ami 5-6 évesen alakul ki, hogy „én ez a srác akarok lenni”.