Nagyon-nagyon sok tehetséges versenyző van, akik még csak lehetőséget sem kapnak arra, hogy Forma-1-es autót vezessenek pályafutásuk során. Nekem pedig lehetőségem volt arra, hogy eldöntsem, mikor hagyjam abba, mikor tartsak szünetet, és abban a luxusban volt részem, hogy eldönthettem, mikor térjek vissza.
A Forma-1 nem csak arról szól, hogy gyorsan vezeted az autót, sok más procedúrát is jól kell végigcsinálnom.
Természetesen mindig jobb csapathoz akarsz kerülni, hiszen ott több esélyed van a győzelemre. Ugyanakkor nem tudsz megszabadulni a nyomástól, mert mindenki tudja, hogy ha versenyképes autód van, akkor tudsz nyerni. Ha nem nyersz, akkor nem végzel elég jó munkát. Ez van, ha nyerő autóban ülsz. Ha nem ilyenben ülsz, akkor kicsit elnézőbbek veled.
A motorsportot én quaddal kezdtem, majd motorral, aztán gokarttal folytattam. Szóval nem rögtön a gokartba ugrottam. Az én hősöm Valentino Rossi, nem pedig egy F1-es versenyző. Ez azért van, mert amikor 5-6 éves voltam, MotoGP-t kezdtem nézni, nem pedig Forma-1-et. Ez volt az, amit imádtam. Tisztelem az F1-es versenyzőket, de egyikőjükkel sincs meg az a kapcsolat, ami 5-6 évesen alakul ki, hogy „én ez a srác akarok lenni”.
Hogy mit mondanék a menedzseremnek, ha szólna, hogy egy másik csapat kétszer ekkora fizetést ajánl? Nemet, mert a Ferrari különleges. A pénz fontos, de hiszek ebben a projektben, és mindent meg akarok tenni, hogy elérjem, amiről gyerekkorom óta álmodom.
Mi azért vagyunk itt a Forma-1-ben, mert mindenünk a vezetés. Ez egy sok elfoglaltsággal járó életforma, amiért hoznunk kell áldozatokat, de én mindent megteszek, hogy vezethessem ezeket a csodálatos autókat.
Amikor egy pilóta megérkezik az F1-be, a célja az, hogy versenyeket és bajnokságokat nyerjen. Remélem, eljött ez a pillanat a számomra, és nem akarom veszni hagyni.
Kaptam egy olyan autót, amely képes a címért küzdeni, és be akarom bizonyítani magamnak, hogy megfelelő körülmények között képes vagyok a világbajnokságért harcolni. Tisztában vagyok az erősségeimmel és gyengeségeimmel is.
Igazán kedveltem a 2004 és 2008 közötti autókat. A kedvenceim a 2006-os és 2007-es gépek voltak. Nem volt kimondottan egy csapat, amelyiké tetszett, úgy összességében jól mutattak azok az autók. Sokkal kisebbek voltak, keskenyebbek, könnyebbek, mint a maiak. Ez nagy segítség, mert sokkal több akciót láthattunk a pályán.
Összességében kiforrottabb versenyzővé váltam, aki jobban érti az F1-et, az F1-es autót is. A vezetést, a különböző helyzetek kezelését, például a rajtokat, az első köröket vagy a gumik óvását. Ez természetes folyamat, hiszen normális, hogy jobb versenyző vagy a hatodik-hetedik szezonodban, mint az elsőben.
Amikor olyan helyzetben találod magad, hogy egy bajnoki címre esélyes autóban ülsz, minden sokkal könnyebbé válik.
Nyertem néhány futamot olyan autóval, amivel bárki nyerhetett volna. Máskor pedig negyedik lettem, miután életem egyik legjobb versenyét futottam. De ezt senki sem látta. Nyerhettem volna hét bajnoki címet is. Volt, hogy balszerencsés voltam, voltak csapatok, akik csaltak, volt, hogy megváltozott a pontrendszer. De nem sajnálkozom. Mivel lenne más az életem, ha lenne még egy világbajnoki címem?
Saint-Chamond-ból származom, egy Loire menti kisvárosból. A szüleim nem voltak gazdagok, mindent egyedül értem el. Nem volt menedzserem, a szerződéseim magam kezeltem. Alacsony voltam, görbe volt az orrom, göndör a hajam. Mégis négyszeres bajnok vagyok 51 győzelemmel.
Minden pályának megvannak az egyedi tulajdonságai. Jobban kedvelem a régi vágású pályákat, mert nehezebbek, és nem lehet rajtuk nagyot hibázni, különben a falban kötsz ki, vagy a kavicságyban ragadsz.