Kimivel volt a legjobb a kapcsolatom a csapattársaim közül, mert annyira egyenes volt. Sosem vitatkoztunk, még akkor sem, amikor éppen egymással ütköztünk össze: olyankor megbeszéltük a történteket és a végén talán még nevettünk is rajtuk. Semmi olyan nem történt, ami tönkretehette volna a kapcsolatunkat. Az első napomtól kezdve tiszteletteljes volt és a szemembe nézett, miközben másoknál azt éreztem, hogy miközben üdvözöltek engem, fejben egészen máshol jártak. Kimi kivételes ember.
Forma-1 idézetek
Úgy vélem, Kimi a legnagyobb természetes tehetség, akivel valaha is találkoztam, ami a nyers tempót illeti, mindenképpen. Kimi már 10 nap elteltével mindenki mást lekörözne, ugyanis neki nem telik időbe, hogy alkalmazkodjon bármilyen autó jellegzetességeihez. Ha valaki őt ülteti a volán mögé, ő azonnal tudni fogja, hogy mit kell tennie. Néha azt gondolhatnánk, hogy nem igazságos, amikor hozzá kell szokni egy új autóval a különböző pályákhoz vagy a körülményekhez, de ő csak beül és bumm.
Összességében a Schumacherre jellemző zsigeri alattomosság nincs meg Hamiltonban. Biztos fölszisszennek most a Schumacher-rajongók, de ha magukba néznek, akkor pontosan tudják, hogy ha néhány manővert az ellenfél csinált volna, akkor elég hamar fölugrottak volna a fotelből, és kiabáltak volna csúnyákat.
A Forma-1-ben kevés választja el a zsenit a hülyétől, aki azt az egy centit többször elméri, abból hülye lesz, aki túl hamar adja fel magát, túlságosan puhányan csinálja, azt kiröhögik a többiek, előbb-utóbb a szurkolói is kikezdik, hogy miért hagyja ott még nyitva az ajtót. Nagyon nehéz megtalálni, hogy hol van az a váltópont, ahol te még épphogy a szabályosság határán belül maradsz, és persze minden szituáció más és más.
2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.
Ha az újságíró ezt kérdezi: „Hogy érzi magát miután az első körben kiesett ütközés miatt?”, alapból ezt akarom válaszolni: hogy: „Mit gondol, hogy a francba érezném magam, miután az első körben ütközés miatt kiestem?” De nem teszem, mert először is, nem akarok kellemetlen alaknak tűnni, másodszor, mert tudom, hogy nem az újságíró dolga megmondani, hogyan érzem magam; a saját szavaimmal szeretnék hallani. Azzal tisztában vagyok, hogy abban reménykednek, megszegem a protokollt és valami botrányosat mondok, de sajnálom – ha ezt akarják, várniuk kell Maxre.
A csúcs az volt, amikor megelőztem Michael Schumachert. Hihetetlen, milyen könnyen ment! Aztán észrevettem, hogy felvezető körön van…
(Ricardo Zonda élménybeszámolója élete első F1-es edzéséről)
A legérzelmesebb bajnoki címem határozottan 2000. Suzuka a Ferrarival. 21 évig a Ferrari nem szerezett ezelőtt bajnoki címet, 4 évig pedig nekem nem sikerült elérnem, aztán végre 2000-ben megnyertem ezt a kivételes versenyt és a bajnokságot is.
F1-es versenyzőnek lenni nemcsak abból áll, hogy vezet az ember, nemcsak gyorsnak kell lenned. Vezetned kell a csapatot, irányítani az embereket. A csapat minden egyes tagjából meg kell próbálnod kihozni a legjobbat. Ehhez pedig megfelelő mentalitásra van szükség, megfelelő hozzáállásra a munkában azon emberekkel, akikkel együtt kell dolgoznod. Értened kell az embereket.









