Michael sosem adta fel. Mindig nyerni akart, és ha te is győzni akartál, akkor őt kellett megverned. Amikor pedig ez sikerült, akkor tudtad, hogy valami nagyszerűt értél el, mert a legerősebb versenyzőt győzted le. Erősebb voltál a legerősebbnél.
Forma-1 idézetek
Számomra Michael Schumacher az a pilóta, aki mindig keményen dolgozott, mindent beleadott. Nem kötött kompromisszumot. Csak a győzelem számított – mindegy volt, hogyan, amíg nyert.
Versenyzői nézőpontból veleszületett tehetségre van szükség. Enélkül egyszerűen nem jutnál el az F1-ig. De sokan vannak, akik gyorsak. Onnantól az számít, mennyit dolgozol érte – hogyan fejleszted a tehetséget, szerzel tapasztalatot, és megtanulod, hogyan működik egy autó. Sok olyan versenyzőt ismerek, akik hihetetlenül tehetségesek, mégsem jutottak messzire az F1-ben. Talán egyszerűen nem dolgoztak eleget.
Max hihetetlen, hihetetlen abban, mennyire komplett. Ő a pilóta csapattárs nélkül, mert a csapattársai sosem mérhetők hozzá. És ez, mindennél inkább, a nagyságának a mértéke. Abszolút a legjobb.
Megnyugtató visszatekinteni a sport nagyjaira, és látni, hogy mindenkinek voltak nehéz pillanatai a karrierje során. A kulcs az, hogy megfelelően dolgozzuk fel ezeket a momentumokat, és tanuljunk belőlük.
A félelem végzetes a Forma–1-ben. Bármilyen félelem arra késztet, hogy kételkedj az ösztöneidben, márpedig az ösztöneim tesznek a legjobbá.
A modern kori Forma-1-ben semmit sem bíznak a véletlenre. Az autó teljesítményének minden paraméterét valós időben figyelik és elemzik ki, mind a pályán, mind a csapat gyárában. Minden autó körülbelül háromszáz érzékelővel van ellátva, amelyek a versenyhétvégek során több mint egy terrabájt információt rögzítenek. Egy teljes szezon alatt egy csapat több mint 10 milliárd bejegyzésből álló adathalmazt gyűjt. Annak érdekében, hogy lépéselőnybe kerüljenek, megoldják a problémákat, és megépítsék a legjobb autót, minden egyes adatot tanulmányoznak.
A Forma-1 olyan sport, ahol a csapattársad egyben a legnagyobb ellenfeled is. Együtt dolgoztok, hogy megnyerjétek a konstruktőri világbajnokságot, de egymás ellen versenyeztek a világbajnoki címért.
Én még megtapasztalhattam a V10-es motorok érzését és hangját. Ennek is részének kell lennie a Forma-1 életérzésének. Akkoriban nem csak azért ment ki az ember a pályára, hogy megnézze, ki fog nyerni. Ezt az egész atmoszférát be akarta lélegezni.
Néha elmerengek az olyan történéseken, mint Monaco megnyerése, és azon gondolkodom, valóban megtörtént-e. Mindig is szerettem versenyezni, de sosem hittem, hogy eljutok az F1-ig és ilyen karrierem lesz. Lépésről lépésre kell haladni. Ha túl messzire tekintesz előre, akkor minden rémisztőbben hat.
A modern kori Forma-1-ben semmit sem bíznak a véletlenre. Az autó teljesítményének minden paraméterét valós időben figyelik és elemzik ki, mind a pályán, mind a csapat gyárában. Minden autó körülbelül háromszáz érzékelővel van ellátva, amelyek a versenyhétvégek során több mint egy terrabájt információt rögzítenek. Egy teljes szezon alatt egy csapat több mint 10 milliárd bejegyzésből álló adathalmazt gyűjt. Annak érdekében, hogy lépéselőnybe kerüljenek, megoldják a problémákat, és megépítsék a legjobb autót, minden egyes adatot tanulmányoznak.
Lehetőséget kapsz tőlem indulni a Forma-1-ben! Az egyetlen versenyben, ahol azt mondhatod, ha nyersz, hogy te vagy az abszolút legjobb a világon.
Nézem a többi versenyzőt és azon tűnődöm, hogyan csinálják. Egyeseknek gyerekeik vannak, egyesek megházasodtak, a többségüknek van barátnője. A 20-as éveimben nekem is volt. De meghoztam azt a döntést, hogy maximálisan ki akarom használni az itt eltöltött időmet, mert ez egyáltalán nem olyan hosszú, mint hinnénk. Nem akarok majd úgy visszatekinteni erre az időszakra, hogy többet is beleadhattam volna, hogy nem áldoztam rá elég időt, mert más elköteleződésem is volt. Az elmúlt tíz évemben tényleg arra koncentráltam, hogy mindent kihozzak a saját teljesítményemből, amit csak lehet. Aztán amikor visszavonulok, akkor majd azt csinálok, amit csak akarok. Bármire felhasználhatom az időmet anélkül, hogy más miatt aggódnék. De most, a versengés idején az egészségre, a jó közérzetre, a mentális egészségemre, a vezetési technikámra akarom helyezni a hangsúlyt, miközben a lehető legjobb mérnök és a lehető legjobb csapattárs próbálok lenni.
Fangio fantasztikus versenyző volt, de súlyos üldözési mániában szenvedett. Nem csupán az én véleményem, hogy folyton gyanakodott mindenkire. Ő maga mesélte: egy versenyen Villoresi szándékosan csúszott ki, hogy Fangio belerohanjon az autójával, s ezzel kedvezzen barátjának, Ascarinak. Máskor az Alfa szerelőit vádolta azzal, hogy nem javították meg teljesen a karburátorát, s így hozzásegítették Farinát a győzelemhez. Több alkalommal azzal magyarázta kudarcait (a Nürburgringen, Silverstone-ban), hogy nem kapott versenyképes Alfa Romeót. Juan Manuel Fangio üldözési mániája idővel a nevetségességig fajult.
Rögtön látszott rajta, hogy komoly fiatalember, aki éppen olyan makacs volt a felkészülése során, mint az autó beállításait illetően, s mindig az ösztöneire hallgatott. Versenyen azonnal látszott rajta, mennyire magabiztos és határozott. Stílus és hozzáállás tekintetében leginkább Collinshoz hasonlítanám. Nagyon hamar remek, intelligens pilóta lett belőle, ehhez kétség sem férhet. A Ferrarival sok jó eredményt ért el, és még sokkal többet is elérhetett volna.
– mondta Niki Laudáról
Kétféle pilóta létezik: az, aki szenvedélyből versenyez, és az, aki ambícióból. Az első típusba tartozókkal két dolog történhet: vagy a pályán halnak meg, vagy még nagypapa korukban is versenyeznek. A másik kategória képviselői az első kudarc vagy nagy siker után visszavonulnak. Ebbe a csoportba sokkal többen tartoznak, mint az elsőbe.
Nem tudom, hogy akarom-e, hogy autóversenyzőként emlékezzenek rám. Az az álmom, hogy világbajnok legyek, de ez egy személyes dolog. Nem szeretném, hogy így gondoljanak rám 30 év múlva. Szerintem a világ gyorsan továbblép, és 30 év múlva ez már valószínűleg nem sokat fog jelenteni. Inkább azért emlékezzenek, mert jó ember voltam.
Tetszik, ahogyan Oscar Piastri viselkedik, egy kicsit olyan, mint én, gondolkodik azon, hogy mikor kell a megfelelő manővert végrehajtani az előzéshez, és egy kicsit okosabb. Kedvelem őt. Sosem tudhatod, mi fog történni, de az ilyen típusú versenyzők általában képesek előrelépni.
Lando egy nagyon egyenes ember. Az őszinte beszéddel olykor árt magának, de én tisztelem azért, ahogyan viszonyul ehhez.
Véleményem szerint senkinek nem engedhetsz egy centit sem, függetlenül attól, hogy kiről van szó – a versenyzésben és a sportban általában sem. És ez nem igazán változik. Főleg amint felvesszük a sisakot. Jól kijövök Landóval, de amint a sisak felkerül, mi húszan már nem vagyunk többé barátok.
