Ha nem Forma-1-es versenyző lennék, akkor profi kerékpáros.
Forma-1 idézetek
A pilóták között nincs már meg ugyanaz a bajtársiasság, ahogy köztünk megvolt. Együtt laktam Jim Clarkkal, közösen utaztunk nyaralni, együtt vásároltunk be. Graham Hill-lel, Denny Hulme-mal, Jackie Ickx-szel, Emerson Fittipaldival ugyanígy ment. Személyes kapcsolatunk volt, ami szerintem fantasztikus. Manapság ilyen nem létezik. A feleségeink is ismerték egymást, ők mérték az időt, feljegyezték a köröket, ők is együtt voltak. E téren a pilóták jelenlegi generációja veszít egy kicsit a barátságok mélységéből. Akkoriban a versenyzés nagyon veszélyes volt, a barátságok nagyon elmélyültek.
El sem tudom mondani, milyen érzés hatodszor is nyerni Monacóban. Bár nem a hat győzelem okozza az örömöt, hanem az évek alatt elért eredmények, különböző autókkal és motorokkal, eltérő körülmények között, kezdve az első itteni versenyemmel a Tolemannel, szörnyű időjárási viszonyok közepette. Ez a futam tényleg önmagáért beszél: Monte-Carlo különleges, mindig is az volt számomra, az első itteni versenyemtől fogva az egész pályafutásomon át.
Versenyzőként mindig veszélynek vagy kitéve. Ha versenyző vagy, az azt jelenti, hogy másokkal versenyzel. És ha nem bújsz be egy résbe, ami előtted megnyílik, többé nem vagy versenyző. Mert versenyzünk, a győzelemért. A fő motivációnk, mindannyiunknak, hogy a győzelemért versenyzünk. Nem a harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik helyért.



