Amióta eljöttem Franciaországból, a színvonal csak lefelé megy. Igazából nincs is miről beszélni, a franciáknak szükségük lenne rám, de nekem már nincs szükségem rátok. Mindegy, hogy ott van nektek Neymar, Messi és Mbappé is. Ez sem segít rajtatok.
Mindig is az volt a véleményem, hogy bizonyos futballistáknak igenis a nagyszínpadról kell visszavonulniuk, mert csak az méltó a karrierjükhöz. Az emlékezet a futballtudásodat őrizze meg, ne pedig azt, mennyit keresel. Hiszen azért dolgozunk nap mint nap, hogy kibontakoztassuk a tehetségünket, és nem akarhatunk mást, mint hogy ezzel hagyjunk nyomot a világban. Szóval véleményem szerint bizonyos futballisták nem engedhetnek abból a szintből, ahová eljutottak, nem igazolhatnak gyengébb színvonalú bajnokságokba. De persze vannak olyanok, akiknek ez hiányzott, mert még nem kerestek eleget.
Szándékosan sosem okoznék sérülést senkinek. De aki ezzel gyanúsít, annak eltöröm a lábait. És az szándékos lesz.
Van nyilunk, van nyílvesszőnk, sőt, célozni is tudunk. Egy baj van csak, a Bayernnek nem nyila van, hanem rakétavetője.
Hogy hová igazolt? A Schalkéhoz? Pedig egészen eddig kedveltem a srácot…
– mondta Klopp, miután Kevin-Prince Boateng a rivális gelsenkircheniekhez szerződött.
Szinte minden tökéletes volt, a londoni stadion hangulata parádés, az idő szép volt, a pálya jó, csak mi voltunk sza*ok…
– értékelt a Bajnokok Ligája döntője után Klopp.
Őszinte leszek, büszke vagyok az első piros lapomra edzőként, ha esetleg valakit érdekel, megkérdeztem a negyedik játékvezetőt, „Hány hibát tervezel ma, tizenötöt? Ha igen, akkor már csak egy dobásod van…”
Veszítettünk, most elég sza*ul érzem magam. Optimista vagyok, szóval nagy baj nincs. Tíz perc múlva már jobban leszek, fél órával később pedig úgy érzem majd magam, mintha megnyertük volna a BL-t.
Nem is olyan rég nyertünk itt, csupán tizenkilenc évvel ezelőtt. Az más kérdés, hogy akkor a játékosaim nagy részét még szoptatta az édesanyjuk…
– mondta Klopp, miután csapata legyőzte a Bayern Münchent.
A futball olyan, mint az élet. Mindig beesik valami, történik valami váratlan, amire nem gondoltál. Olyasmi is, amit nem tudsz megmagyarázni.
(2023. 07. 27. – puskasakademia.hu interjú)
A magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, az az életünk része, az a magyar ember életének a része, az a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak. Úgyhogy ezt sosem szabad föladni.
(2023. 07. 27. – puskasakademia.hu interjú)
A mai napig érzelmekkel tölt el, amikor a közösségi médiában olyan videókat nézek, amelyek arról szólnak, hogy világbajnokok vagyunk.
Mindig napról napra, hétvégéről hétvégére, vagy meccsről meccsre gondolkodom. Sikerült Salzburgból Lipcsébe igazolnom, ami akkor nagy lépés volt. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy a Liverpool 70 millió eurót kifizet értem.
Ember legyen a talpán, aki képes objektíven megítélni, hogy ki a világtörténelem legjobb futballedzője. Klopp, Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, esetleg Rose lesz az? Felsorolhatnánk megannyi edzőt, aki az elmúlt időszakban sikeres volt a Premier League-ben, vagy bármelyik topligában. Nem hiszem, hogy van a világnak egyetlen legjobb futballedzője. Zseniális, inspiratív edzője viszont akad több is. Nem vállalkoznék arra, hogy megnevezzem, ki közülük a legnagyobb.
Kívülről sokan azt hihetik, könnyen jöttek a sikerek, mert tehetséges voltam, de ez egyáltalán nincs így. Nem hiszem, hogy sokan elviselték volna azt, amit én elviseltem. És elég csak arra gondolni, mennyire beleöltem minden időmet a fociba, vagy épp milyen nevelést kaptam – de mindez kellett ahhoz, hogy ma itt legyek, ahol.