Az emberek azt hiszik, hogy ha te vagy Guardiola vagy Klopp, akkor minden évben meg kell nyerned mindent, de ez lehetetlen. Van, amikor vannak további riválisok is, és akad, amikor egyszerűen nem tudsz nyerni. Ha nem nyered meg a Bajnokok Ligáját, az katasztrófa, ha megnyered, siker. Ha ez így lenne, akkor a Manchester City több mint 100 éves történelme katasztrófa lenne, ez pedig nem igaz. Nem jó üzenet az új generációnak, ha azt tanítjuk nekik, hogy csak a győzelem számít.
Foci idézetek
Mit jelent ez? Mit jelent, hogy a világ legjobb edzője valaki? Nem tudom, én sohasem éreztem, hogy én lennék a legjobb. Soha. Akkor sem, amikor sorozatban hat versenysorozatot nyertünk meg a Barcelonával, amikor összejött a triplázás, akkor sem éreztem ezt. Azért nyertem, mert szenzációs játékosaim voltak nagy klubokban.
A vezérek csak akkor irányíthatják a többieket, ha azok bíznak bennük. Az nem számít, miért bíznak, csak bízzanak. Akár a személyiségük miatt, mint például Ibrahimovic vagy John Terry esetében, vagy azért, mert példaképek, mint Franco Baresi, akivel játszottam a Milanban, vagy Ronaldo. Bármelyik lehet. Én két kategóriába szeretem sorolni a vezéreket: vannak a személyiségi vezérek és a technikai vezérek. Egy személyiségi vezető karaktere erejét használja fel. Mindig sokat beszél a csapattársaihoz, gyakran kiabál a pályán, és mindenkinek segít. Pozitívnak kell lennie és nem szabad félnie, fontos, hogy előrelépjen, ha a helyzet úgy kívánja. Egy technikai vezér nem beszél olyan sokat, de jó példával jár elöl. Az ilyen játékosok mindig igazi profik, a fiatalok olyanná szeretnének válni, mint ők. A technikai vezér az a játékos, aki a legtöbbet tudja a pályán lévők közül. Keményen edz, a pályán is keményen küzd, és mindig megfelelően viselkedik, a klub szellemiségének megfelelően.
Mindig is szerettem a bajnokságot egy maratonhoz hasonlítani. Tudni kell, hogyan kell elkezdeni a versenyt, hogyan kell kezelni a terhet, amikor problémák adódnak, és ügyelni kell arra, hogy ne adj előnyt a lehetséges riválisoknak. Az én irányelvem az, hogy ideális esetben öt-hat 26 év körüli játékos legyen a csapatban, néhány fiatal, néhány 28 év körüli és egy-két 30 év körüli. De a csapat magjának tapasztaltnak és nem túl öregnek kell lennie.
Tudom, hogy abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy már nem vagyok képes teljesíteni, hogy már nem élvezem a játékot, vagy nem segítem a csapattársaimat, abbahagyom. Nagyon önkritikus vagyok magammal szemben, tudom, mikor vagyok jó, mikor rossz, mikor játszom jól és mikor rosszul. Amikor úgy érzem, hogy itt az ideje megtenni azt a lépést, akkor megteszem, anélkül, hogy a koromra gondolnék. Ha jól érzem magam, mindig megpróbálok tovább játszani, mert ez az, amit szeretnék csinálni
Nehéz volt számomra, amikor Barcelonába érkeztem. Gyerek voltam, és alkalmazkodnom kellett az új barátokhoz, az országhoz, a városhoz, az emberekhez és az iskolához. Az elején nagyon nehéz volt, de úgy gondoltam, hogy azt csinálhatom, amit akarok, focizom, egy olyan nagyszerű csapatban, mint a Barcelona, és ez képessé tett arra, hogy továbblépjek, csodálatos volt, és nagyon élveztem. Barcelonában mindig nagyon jól bántak velem, hálás vagyok nekik ezért.
Nehéz volt váltani, amikor a PSG-hez mentem, mert nagyon jól ment a Barcelonában, és arra gondoltam, hogy ott maradok. Nem álltam készen a távozásra, minden nagyon gyorsan történt, egyik napról a másikra újjá kellett építenem az életemet. Megismertem egy másik bajnokságot, egy másik klubot, egy új öltözőt. Ez egy olyan változás volt, amire nem számítottunk, és ezért volt nehéz az elején.
Ferguson valóságos küldetésnek tekintette, hogy a porba taszítson minket.
Egy trénernek, legyen az szövetségi kapitány, csak hosszú távon lehetnek sikerei. Ha azonnal követelnek tőle, akkor egyik meccsről a másikra kell élnie. Ilyenkor csak egyetlen taktika van, kibekkelni az ellenfelet. S ezzel a legszebbet ölik meg a labdarúgásban, a támadó játékot. Nem beszélve arról, hogy ha védekező taktikán van a hangsúly, akkor a labda, a mérkőzés nagy részében a mi kapunk előtt pattog. Óhatatlan, hogy a védelem egyszer-kétszer ne hibázzon, s a kapus ne dadogjon be egy-két gólt.
Anglia előtt szép sorozatunk volt, egy kisiklással. A csehszlovákokat szeptemberben 5:1-re vertük Prágában. Októberben az osztrákokat győztük le 3:1-re. A Práterben már igazi wembleyi hangulat volt. Aztán az utolsó kanyarban jött egy kisiklás. A svédek ellen Pesten. Egy kicsit elhülyéskedtük a dolgot, meg féltünk a sérülésektől. 2:2 lett. Képzeld el, mellé rúgtam egy 11-est.






