Szombat délelőtt ott állsz, nézed a meccset, és egyszer csak felfedezel egy George Bestet, Ryan Giggst, vagy Bobby Charltont.
Foci idézetek
Egy kispályás focimeccsen, a gólszerzés öröme közben bevillan, hogy nem a hálóba pattanó labda látványa okozza a boldogságot, hanem a rám szegeződő tekintetek, az én jellemfejlődésem mindössze ennyi.
Pep és én hasonló mentalitással rendelkezünk. Igazság szerint ő még nálam is intenzívebben végzi a dolgát a labdarúgásban. Ő annyira stresszes… Állandóan. Igaz, az edzőn mindig kétszeres a felelősség a játékosokhoz képest. Ő nem csupán győzni akar. A tökéletességre törekszik. Az első találkozásunkkor leült mellém, s ezt mondta: „Kevin, ide hallgass! Nagyon könnyen a világ legjobb öt játékosa közé kerülhetsz. Könnyen.”
14 évesen hoztam egy olyan döntést, amely örökre megváltoztatta az életem. Megadatott a lehetőség, hogy a Genk fociakadémiáján fejlődjek, ezért fogtam magam, és Belgium egyik részéről a másikra vándoroltam. Az otthonunktól kétórányira volt az edzőközpont, de leszögeztem a szüleimnek, hogy menni akarok.
Hiába volt csóróság, akkor még nem volt ennyi rosszindulat meg képmutatás az emberekben. Ma forognak, mint a szélkakas. Akkor, ha meccs volt, kiment mindenki ahhoz, akinek volt rádiója, és együtt hallgattuk a folyosón. Örültünk a magyarok győzelmének, vagy együtt sírtunk. Nagyon szerettük Puskásékat meg a focit.








