Néha én is menekülnék magam elől.
Mindenki csak ordibál és üvölt a másikkal, nyoma sincs az együttérzésnek. Ma már senki nem gondol bele a másik helyzetébe.
Ha láthatóan megjelenne előttünk az utunk vagy a végzetünk, akkor lehetőségünk nyílna el is térni a kijelölt iránytól. Márpedig, ha erre lehetőség volna, az minden előre elrendeltség végét jelentené.
– Miért hordod ezt a hülye nyúlruhát?
-Miért hordod ezt a hülye emberruhát?
A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy szembenézzünk a gondokkal.
Az a legrosszabb börtön, amit önmagunk számára építünk fel.
Tanultam valamit azon a napon: azt, hogy nem lehet mindig elmenekülni. Kár, hogy pont azon a napon haltam meg.
Becstelen vagyok, és egy becstelen ember, mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert sohasem tudhatod, mikor jut eszükbe valami… butaság.
– Jack Sparrow
(A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka – 2003)
A Hold egy darabka csoda, amely minden éjszaka feljön a nehéz időkben is, hogy ne felejtsük, minden napnak megvan a maga szépsége.
Én nem tudok sokat a tengerről, de azt tudom (…), milyen fontos az életben nem feltétlen erősnek lenni, csak azt érezni, hogy legalább egyszer megmérettess, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények között szembenézz a vak és süket sziklával, egyedül csak a saját kezed és eszed segítségével.
A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel.
A szabadság és a szépség oly jó, hogy fáj megválni tőle.
Van, aki nem szolgált rá a szeretetre, ezért csöndesen eloson valami üres helyre, hogy a múlt réseit betöltse.
Ha elhisszük, hogy az emberi létet a logika irányítja, az élet lehetőségét vetjük sutba.
