Csak egy igazság létezik. A változatai valótlanságok.
Néztem, hogy játszik a géppel, s egyszerre minden megvilágosodott. A Terminátor sohasem áll le, sosem hagyja magára, sohasem fogja bántani. Nem kiabál vele, nem rúg be és nem veri meg. Nem mondja, hogy nincs ideje foglalkozni vele. Mindig vele marad, és ha kell, meg is hal érte. Pótapák jöttek-mentek az évek folyamán, és csak ez a lény, ez a gép az egyetlen, aki megállja a helyét.
A jövő nem végleges. Nincs végzet csak, ha magad is bevégzed!
Szinte mindig egyedül vagy… ha más vagy, mint a többiek, egyedül maradsz… elárulok neked egy titkot. A kövérek, a soványak, a magasak vagy a fehérek, ők is ugyanúgy egyedül vannak. Csak ők nagyon félnek tőle.
Az életünk olykor megállíthatatlanul az ütközés felé halad, anélkül, hogy mi tudnánk erről. Legyen az véletlen vagy szándékos, semmit sem tehetünk ellene.
Minden harcos reméli, hogy a jó halált találja meg.
Van, aki meghallja belső hangjait, és aszerint él. A többiek megőrülnek, vagy legendává lesznek.
Vannak dolgok, amiket nem lehet megrendezni, olyanok, amik igénylik a spontaneitást. Ilyen a csók is.
Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, és ne törődj senkivel és semmivel!
Mikor egyedül vagy, az idő metszeni tud, mint a penge.
A remény veszélyes dolog. Megőrjíti az embert. Semmi szükség rá.
Életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.
Egy félbehagyott könyv olyan, akár egy félbehagyott szerelmi viszony.
Ha Isten teremtette a világot, honnan tudjuk, hogy min változtathatunk és mi az, ami szent és sérthetetlen?
Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább. Ez a mi ténsasszonyunk olyan fürge lett a nagy tragédia óta, hogy mindennap körülkergetett az istállón. Komolyan féltem, hogy beszorít valamelyik sarokba, és szétveri a tudományt a fejemben.
Mán megengedje nénémasszony, egy kicsit nagyot hallok, mivel most éppen eszek. Tetszik látni milyen szépen mozog a fülem?
