Könnyező harcos

Fazekas vagyok. A jó áruhoz, jó agyag kell. És a jó fazekas csak saját agyagból dolgozik. Mindennek titka a megfelelő agyag. Én szárítom, én gyúrom kisebb tömbökbe, és alaposan válogatom. Az áru szépsége sokban függ az agyag minőségétől. Csak jó agyagból lesz a forma dinamikus és a felület csillogó. Sokan akár húsz évig is kezelgetik az agyagot. Kisasszony, feladhatnék én egy ilyen tradíciót?

Halálos iramban

Kérdezted, miért engedtem el… Mert abban a szent pillanatban többre tartottam, mint önmagamat.

– Brian O’Conner

(Halálos iram – 2009)

Annie Hall

Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: „észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?” Mire a másik: „igen, és milyen kicsi adagokat adnak!” Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.

Annie Hall

Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra. Ez a két kategória létezik. Rettenetes alatt olyan végletes helyzetet értek, ha valaki vak vagy nyomorék, és így csinálja végig az életét. Bármi, ami ezen kívül esik, az nyomorúságos, úgyhogy ha szerencsével túljutsz az életen, akkor örülj, hogy nyomorúságos lehettél.

Annie Hall

Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: „Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!” Mire a doki: „Miért nem hozza be?” Erre a fószer: „Behoznám, de szükségem van a tojásokra.” Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.

Csapd le csacsi!

A saját házában se lehet nyugta az embernek. A tetves néma úristenit neki! Majd szóra bírlak én, ne félj! Egyszer rád gyújtom a házat! Vidéki műtyúk! Repedtsarkú kombiné!

-Huszár Géza