Az élet a tanár, és te az állandó tanulás állapotában vagy.
Látjátok felfele haladok,
most már megnyalnátok de nem érdekel,
haladok előre, tőletek
kapok majd erőre,
Versenyző koromban, a versenyek után csak akkor tudtam elaludni, ha végiggondoltam és leírtam mindazokat a hibákat, amelyeket a gyakorlataimban elkövettem. Azt is meg kellett fogalmaznom, hogy miért nem tudtam elég nyugodtan versenyezni, valamint, hogy miként lehetne máskor jobban dolgozni.
Amikor 1958 októberében betöltöttem a tizennyolcadik évemet, katona lettem, fantasztikus időszak volt. Legszívesebben a fiamnak és minden fiatal srácnak azt javasolnám, hogy vonuljon be, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni.
Egyetlen tradíciónk van és ez így hangzik: „Mindent még jobban lehet csinálni, mint ahogy eddig csináltuk!”
A múlt csak annyiban hasznos, amennyiben megmutatja a fejlődés útját és módját.
Mindig ezt tanítottam a csapataimnak: soha ne kételkedj, pallérozd az erényeidet, dolgozz az erősségeiden, csak így tudod ellensúlyozni a gyengeségeidet.
Nem nagyon vagyok annak a híve, hogy megismételjem önmagam, bármiről is legyen szó. Úgy gondolom, hogy az a művész, aki nem előlre felé halad, az visszafejlődik sajnos. A művészet számomra mindig felfedezés. Leleplezés, újraszületés, újrafeltalálás. Mindig, amikor írok egy új dalt, csinálok egy új lemezt, olyan mintha egy kis részed újjászületne.
Végső élettapasztalatunk percről percre, napról napra alakul ki. Minden egyes cselekedetünk saját történetünket gyarapítja, mind vezet valahova, remélhetőleg valamiféle varázslatos kiteljesedéshez.
Soha nem lehet tudni, hogy miből mi bomlik ki, minek mi lesz a következménye, miféle, egyelőre láthatatlan utak nyílnak majd meg, vagy hogy mire jók a falak, a kudarcok.
Pont olyan vagyok, mint minden más ember. Voltam egy kiskamasz, voltam egy kamasz, egy lázadó, rocker. Megéltem mindent, aztán elfáradtam, lenyugodtam, családanya lettem… és egyre fontosabbá váltak számomra azok az értékek, amiket otthonról hoztam. És akinek családja és gyermekei vannak, pláne nem kell ezt magyarázni, mert pontosan fogják érteni, miért mondom ezt.
A legrosszabb, ha olvasod a kritikákat (a műveidről), és azok nagyszerűek. Ez nagyon veszélyes, mert azt hiszed, hogy minden sínen van. Azonban én azt tanultam meg, hogy ez sosincs így. Mindig van min javítani. Én mindig úgy állok hozzá, hogy még nem tudok mindent.
Ha többet akarunk elérni, mint amivel rendelkezünk, váljunk többé, mint amik most vagyunk.
Ne feledd: arra születtél, hogy teremts, hogy értéket hozz a világba. Hogy fejlődj, hogy több és jobb légy, mint tegnap.
A nők leheltek gyengédséget és gondoskodást az emberiség durva fejlődésébe.
Nagyon odafigyelek arra, hogy fejlesszem magam minden lehetséges módon. Talán ez az én vallásom. Hogyan gondolkodjam, hogyan fejlődhetek emberi lényként. Sokat olvasok erről.
Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.
Ha teljes életet éltek, akkor kudarcok is fognak érni. Elbotlotok, elszúrjátok, elestek. De erősebbek lesztek tőle, és legközelebb majd jól csináljátok. Vagy majd utána, esetleg még azután.
(Beszéd az Ohiói Egyetem diplomaosztóján, Columbus, 2013. május)
A fejlődés szakaszosan zajlik. Nem mindig egyenes vonalon halad. Nem mindig sima az út.
(Újraválasztási győzelmi beszéd, Chicago, 2012. november)