Ha Isten a vér tüzét erősebbre teremtette bennünk, mint az akaratot, akkor mi vagyunk-e a hibásak, ha nincs akaratunkban annyi erő, hogy felülkerekedjünk?
Emberismeret idézetek
Isten a gyümölcséről ítéli meg a fát, nem pedig a gyökeréről.
Az ember annyit ér, amennyit változtat a világon.
Mindannyiunknak több oldala van – akik vagyunk, és akik lehetünk, ha követjük az álmainkat.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.
Minden ember őszintének születik, és mint csaló hal meg.
Szívós teremtés az ember! (…) Olyan lény, aki mindent megszokik.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
Semmi sem ütközik ki oly látványosan, avagy marad oly szilárdan meg az emlékezetben, mint az elrontott dolgaink.
A gyűlölködők sem rosszabbak, mint azok, akik merőben téves okból bálványoznak.
Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.
A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.
A sértegetések azoknak az „érvei”, akiknek nincsen igazuk.
Ha meg akarsz érteni egy embert, nézd meg az embereket; és ha meg akarod érteni az embereket, nézd meg az állatokat.
Erő és lágyság a harmonikus emberben egyszerre működik, hol az egyik van kívül s a másik belül, hol fordítva, s titka, hogy a helyes dolgot mindig a megfelelő pillanatban teszi.
– Vagy őrültek vagyunk, vagy zsenik.
– Különös, milyen gyakran jár együtt ez a két vonás.(A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka – 2003)
Amikor az ember le tud mondani a rettentő élni akarásról, s úgy érzi, mintha feneketlen ködbe hullana, akkor kezdődik az igazi élete mindazzal, amire rendeltetett, és amit soha nem ért el. Ez valami kimondhatatlanul nagy dolog.
Nem lehet hinni semmiben, ami megszűnik embernek tekinteni az embert, ami azt hangoztatja, hogy a másik már nem ember.
A holnap terhe, ha a tegnapéra rakják, és ma cipelik, a legerősebb embert is lehúzza.
Az én szememben az emberi természet legtragikusabb vonása, hogy hajlamosak vagyunk elhalasztani az életet. Mindannyian egy csodálatos rózsalugasról ábrándozunk, amely a látóhatár szélén virul – ahelyett, hogy élveznénk az ablakunk alatt nyíló rózsákat.