Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik.
Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak.
A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.
Azt hiszed ismersz valakit. Aztán kiderül, hogy mégsem.
Az emberek hálája sokkal meghatározóbb, és sokkal tartósabb az aranynál, amit egy ember összeszedhet.
Kiütést kapok azoktól az emberektől, akik mások szenvedését arra használják fel, hogy hőst faragjanak magukból.
Nem tudok barátkozni vagy együtt dolgozni valakivel, akit nem tisztelek, vagy aki engem nem tisztel. Az arrogáns embereket meg ki nem állhatom, épp annyira nem, mint a hízelgőket. Mindenki megérdemli a tiszteletet – legyen a neve Bud Spencer vagy bármi más.
Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottjainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.
Mindig úgy neveltek, hogy úgy kezeljem az embereket, ahogy szeretném, hogy mások kezeljenek engem. Ezt tiszteletnek hívják.
Néha az ellenségeink a legjobb tanáraink, az emberek ugyanis sokat tanulhatnak a hibáikból, a pusztítás pedig olykor új életet teremt.
Volt idő, amikor roppant mód idegesített, hogy olyan emberek mondanak értékítéletet rólam, akik nem is ismerik az én életemet, a hétköznapjaimat.
Az irigység többnyire azokra jellemző, akik a másik sikerében a maguk kudarcát látják, és ez bántja őket.
Mindeféle alakú és méretű szörnyek vannak. Néha azok között is, akiknek védelmezniük kellene.
Az erősről lepereg a bántalom vagy nem is érinti meg. Csak akkor száll harcba, ha a sérelem nem őt érinti, hanem egy nagyobb igazságot is, amelyet képvisel. Légy erős, önbizalommal teli és legyőzhetetlen.
Nemcsak az a fontos, hogy az emberek mit tesznek, hanem az is, hogy milyen emberként teszik, amit tesznek.
Az ember mindig a tökéletességre törekszik, ennek ellenére a tökéletességet rendszerint csak egy nagyon kis területen érhetjük el, már amennyiben egyáltalán elérjük.
Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.