1003 idézet
A legtöbb ember zavarba jön, ha nekiszegezik a kérdést, milyen kapcsolatban van valamilyen hölggyel – különösen, ha komoly érzelmekkel viseltetik iránta. A legtöbb ember lelke mélyén van egy olyan titkos zug, ahova nem szabad idegeneknek betolakodniuk.
Az átlagemberek az életben igyekeznek mindent megúszni. A sikeresek pedig, arra törekednek,hogy boldoguljanak.
Az arc minden, lakmusz és szarkofág. Ki mit tart meg magának, s mit enged látni e megtartásból.
A hűség és az eredményesség nem elég, titoktartásra, megbízhatóságra és józanságra is szükség van. Amikor embereinket nem ismertük eléggé, vagy nem próbáltuk ki őket, megbíztuk igen eredményesen működő titkosszolgálatunkat, hogy végezze el a szükséges vizsgálatot. Az egész személyi törzsemet, anélkül, hogy az illetőknek tudomása lett volna róla, heteken keresztül vizsgálták és ellenőrizték. Túl nagy kérdések forogtak kockán ahhoz, hogy a véletlenre bízzuk őket.
Jó embernek kell lenni, utána lehetsz jó magyar. A hitványságot nem takarja a bocskai öltöny szellős gallérja.
Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértőnek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tőlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli, és azt szereti, aki őt arcul üti.
Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér és semmivel sem többet.
A jó igazgató egyik legfontosabb ismertetőjele az, hogy farkasszemet néz a rossz hírrel, és inkább felkutatja, mint átsiklik felette. Először azt akarja hallani, mi nem stimmel, mielőtt megtudná hogy mi stimmel. Nehéz megfelelően reagálni a kiábrándító hírekre, ha az ember nem kapja meg őket időben.
Az a kevés tanulás, amit megengedtem magamnak, csak még gyanakvóbbá tett. Mi volt egy orvos, egy ügyvéd, egy tudós? Csak olyan emberek, akik megengedték, hogy megfosszák őket a gondolkodás szabadságától és attól, hogy individuumként működhessenek.
Van egy nagy probléma az írókkal. Ha egy írónak kiadták az írásait, és sokat eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait, és csak közepes mennyiséget adott el belőle, azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait, és épp hogy csak eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak sosem adták ki az írásait, és neki se volt pénze arra, hogy kiadja, akkor pedig azt gondolja magáról, hogy szenzációsan jó író. Az igazság azonban az volt, hogy nagyon kevés a valódi nagyság. Sőt majdhogynem nem is létezik.
Valakinek lenni nem ugyanaz, mint ismertnek lenni.
Kevesebben akarnak valóban erényesek lenni, mint annak látszani.
Akinek a füle pedig annyira süket az igazmondás előtt, hogy még barátjától sem képes meghallgatni az igazat, az elveszett ember.
Az emberi jellem mindenirányúan dinamikus sokrétűsége vajmi ritkán választ csak két lehetőség között, ahogy azt elavult erkölcstanunk szeretné.
A primitív ember a halál túlereje előtt ugyanazon taglejtéssel hajlik meg, amellyel megtagadni látszik őt.
Nem érti például, hogy miért szeretem jobban a kutyákat, mint az embereket. Pedig egyszerű a magyarázat. A kutyákkal nem kell csevegni, nem ítélkeznek feletted, és nem nyüzsögnek körülötted, miközben dolgozni próbálsz. Nem kérdezik meg, mikor lesz gyereked. És nem köhögnek rád. Sam szerint a kutyáknak vad a tekintetük, a koszos mancsaikkal összeugrálhatnak, és bármikor lecsaphatnak rád – én meg az emberekkel kapcsolatban érzem pontosan ugyanezt.
Mind a tárgyra vetett pillantás, mind a tapasztalat azt mondatná velünk, hogy inkább a vizsgálódó, mint a teremtő, inkább az átfogó, mint az egyoldalúan fáradozó, inkább a hűvös elme, semmint a forrófejűség az, amelyre a háborúban testvéreink és gyermekeink üdvét, hazánk becsületét és biztonságát rábíznánk.
Bolond, ki a lehetetlen miatt elmulasztja a lehetségest.
A legjobb emberek azok, akikkel sosem találkozunk.
Néha előfordul, hogy jelentéktelen kis emberek, ha sokáig maradnak egy helyen, kivívnak maguknak némi elismerést és hatalmat.
